Az esőcseppek egyben
Olyanok, mint az álom.
S mézed úgy kívánom,
Hogy lobogjon szemedben.
Gondolatod kitalálom,
Elvesznék a kérgedben
A tekergő ösvényt látom
S azt fürdetem fényedben.
Egy pillanatra elhiszed,
De kételkedsz Magadban,
Azért jöttem, hidd el
Hogy segítsek szavammal.
Még távol vagy, de kivárom
Míg hozzám megérkezel
S egyszer én is látom
Ki vagy, s kit érint kezem.
Mert lehetek más, Neked,
S akkor eggyé válva
Átfonod a testemet
S lelked kapna szárnyra
Ahogy kulcsolod úgy írja
Újra át a történeted
Összebújunk sóhajok közt
Puha bőröd érintése több….
Égeted a testem, mint égő
Égitestem a Nap – Te vagy!
Ne félj, mert kerestem, hogy féltő
Szárnyad szívemnek add.