remélem hogy megtalálom
a fonál elfoszlott végét,
s nem kell felébrednem még
mert a mese olyan szép
egyensúlyban kéne élnem,
nem fantáziát kergetnem
– feszül már a húr, no lám –
én lazábban tartanám,
de a sors már lesben áll
hát jöjj álom! ringass engem,
mutasd meg mit kéne tennem,
vetíts derűs zsánerképet,
rajzolj nekem jövőt, szépet
– ahol a rossz el nem érhet –
2 hozzászólás
Kedves Éva!
Szépen rímelnek a versed sorai. Jó érzéked van a versíráshoz.
Gratulálok!
Kata
Köszönöm szépen, kedves Kata 😀