Meleg szobából dacolok a téllel,
esik a hó, oly szépen száll a széllel.
A messzi távolban összefolyt minden,
múltban az emlék, álomban a jelen.
Mindig fáj a múlt, jobb azt nem firtatni,
álom vagy nékem, próbálj az maradni!
Várom a reggelt, hogy hallhassam hangod,
és a holnapot, hogy láthassam arcod!
Érzem a csókjaid forró zamatát,
a selymes bőröd rózsa illatát,
érzem a karjaid lágy ölelését,
és az álmaim újra éledését!
Álmaimban élsz estétől hajnalig,
szívemben őrizlek egész vakulásig!
te vagy a fény mely hajnalban rám köszön,
és magaddal sodorsz, mint a vízözön!
2 hozzászólás
Kár, hogy csak álom, hisz olyan szépen vágysz rá. Egy biztos az álmok is megszépítik az életet.
szeretettel-panka
Néha az álmok is valóra válhatnak!
szeretettel-szaty