Hallgatag könnyeket sóhajt a hajnal,
míg én álmomban szárnyalok a dallal,
pillangót kergetek, szedek virágot,
gondtalan álmodok szivárvány-világot
Én már fürödtem a fény tengerében,
de a világ sötét, színtelen, ében…,
kint bánatköd üli a házakat,
nincs már élet, csupán halál-árnyalat.
Álom-Világ
By Feleri
6 hozzászólás
🙂
és hová megy el? meglátogatni a kukát?
felejtsd el 😉
köszi
Naaagyon-nagyon szép! Tetszik a dallamossága, a képei, a kezdősor eleve ad neki egy alaphangulatot, és a többi csak egyre jobban alátámasztja ezt és ráépíti a maga kis többletét. Talán egy kicsit rövid – úgy értem, engem vinne tovább a lendület, mintha hiányozna még egy-két sorpár; kicsit befejezetlennek tűnik. Ez persze lehet, hogy csak azért van, mert annyira jó, hogy még szívesen olvasnám tovább. 🙂
És köszönöm a hozzászólást, amit a Hazugsághoz írtál!
Üdv
Zsázsa
ez tetszik eddig a legkevésbé… nem rossz, de jónak semmiképp nem mondanám. elôször is a virág-világ rímpár evidens rím – ne alkalmazd. ezt még meg is ragrímelteted – egy újabb hiba. viszont kiemelem a “tengerében – telen, ében” rímet, ami kifejezetten tetszik. Ha ezt a verset 4 év múlva írtad volna, akkor jobban sikerült volna.
köszönöm szépen a véleményeket
SajnosNem: köszönöm.. később talán jobban egy majd 🙂
Hát, nekem tetszik… Van ennél jobb versed, igaz, mint pl a Fuss csak, te bolond, de szerintem ez is kiérdemli a jó jelzőt. Írj még!
Köszönööm :))
Igyekszem 😉