Hová lett a világnak
Az a kicsiny pontja,
Amely testemet és
A lelket összefogja?
Hová tűnt az élet?
Mit éltem én eddig?
Talán nem is voltam,
Nem vagyok senki.
Messze kell űznöm
A képeket, ha jönnek.
Csak bomlott lehet
Az elme, ki büntet.
Egy lényt látok én.
Fénye nem tűr meg,
Oly hasítva lát át.
Vakon remegek.
A ragyogó csoda
Ez a gyönyörű lélek.
A tökély vajúdta,
Mikor szólt az ének.
És nem sírt fel, ha
Először is ébredt,
De szent-komolyan
Rám tekintett.
S bennem, úgy rémlik
Robbanva megállt
A felriadt élet,
S a perc égbe szállt.
S akkor ő, a hófehér
De tűzvörös oroszlán,
Vadul a földre lehelt,
S nem voltam már lány.
Belőle s belőlem
Egyetlen felhő lett:
A világra borult;
Árnyék, s eső esett.
S az ég kitisztult,
A Nap megesketett.
Boldogan ölelt,
Amíg lehetett.
S egy búskomor éjen
Elvágtatott a herceg,
S nem látott már engem,
S a porrá hullott percet.
Azóta sötét a nedves éj,
És az aszott nappalok.
Azóta tombolja a szél,
Hogy bukott vagyok.
Hát hová tűnt az élet?
Mit éltem én eddig?
Talán nem is voltam,
Nem vagyok senki.
Hová lett a világnak
Az a kicsiny pontja,
Amely testemet és
A lelket összefogja?
7 hozzászólás
Szia, Már tuti azt gondolod fanatikus vagyok, de valahogy sosem tudom eldönteni az írásaidnál, hogy fantázia szüleménye, vagy a lelked bugyrábból bukkant elő. A kérdésem nem is tudom mi…értem, mi a mondanivalója és azt hiszem át is érzem. Nagyon tetszik, hogy kerestes a versike s a kérdések nyitva maradnak.. és megválaszolatlanok? … Ha nekem azt jelenti, amit Neked akkor nem volt álom! S visszavágyom…ahogy sztem Te is..?
Üdv. jah s boccs a monológért.
Szia!
Hmm, azt hiszem kissé monumentálisabb lett, mint amilyen valóságból kiindult az egész.
Igazából pár nap különlét váltotta ki ezt belőlem.
Azt nem igazán értem, hogy jelenthetné ugyanazt mindkettőnknek? Bár lehet, hogy pozitív dolog, ha ezt érezted ki belőle.
üdv
Szia!
Értem, hát ugyan azt semmiképpen nem mondhatja, de valahol még is… ez hülyén hangzik, de sztem mindenki le tudja szűrni és magára ‘húzni’ amit a sorok mögött olvas..nem? Így mintahogy mondjuk neked ugyan olyan ize van a citromnek, mint nekem, de igazából sosem tudom, hogy Te télleg ugyan úgy izleled – e….most lehet hülyén írtam le, de sztem érted. Monumentálisnak meg monumentális 🙂
Na nem bonyolodik bele, mert nem jutok előrébb.
Minden estre tetszik a vers.
Szerintem ez nem így van!
Aki ír annak szerintem mindig mást jelent az alkotása, amit más nem tud átérezni. Legfeljebb az egyezhet meg, amit mindenki más, az olvasók éreznek, de még ez se lehet teljesen ugyanaz, annak alapján, hogy kinek milyen tapasztalatai vannak. Persze lehet, csak én gondolom így.
Helo!
huhhh, milyen szépen összejöttünk megint… énis Mimózával értek 1et ebben a kérdésben…szerintem kb 1ik szépsége ez az embernek,hogy bizonyos dolgokról mást gondol(hat) mint a másik! én csak olvasó vagyok, szóval ilyen gyümölcsös példával nem tudom szemléltetni,amilyen dolog “krített hatalmába”, mikor olvastam és még utána…de azt hiszem ez is egy jó dolog, mármint 1 érzést nem lehet leírni, főleg ha van benne “némi” őszinteség!bár a mai világban, kevés a tényleg tiszta dolog
fúúj amerika:)!!
igazából ugyanazt nem lehet érezni,de vmi hasonlót,vagy vele “barát-gondolatokat”!
de 1szer távol voltam énis egy olyan valakitől, aki háát nem tudom leírni az érzést…de lényeg,hogy sokat ad(ott) nekem, ehhez viszont nem vok elég kocka,hogy leírjam mértékileg…de itt egy darabka:
“És éreztem: szívembe visszatér
És zokogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés:…”
Helo!
1 kérdés azér tartozik a “személyes közléshez”…:)
Tényleg “Álom volt csak?”…
esti
Szia!
Egy pillanatra átjárt megint az az érzés, mint amikor megszületett a vers…:) Talán kockaság nélkül jobban meg lehet érteni ezeket a dolgokat! 🙂
Vannak dolgok, amik annyira jók, hogy az ember nem tudja elhinni, hogy nem álom.
Ez az egész ilyen nekem. Csak remélem, hogy nem az 🙂