Míg ölel csend
és álomban ázom
látszik a szemed
pillangó szárnyon
pillantásoddal
szárnya csukódik
soha nem láttam
még ahogy nyílik
álmomból az ég
lassan visszatérek
jönnek a korai
zajok képek
hűs hajnal dereng
kis szobámban
sors vöröslik
egy pohárban
ágyam alá folyik
hang nélkül törik
ezer szilánkra
az álom s a szárnyad
e furcsa világban
Álomban ázva
By András
18 hozzászólás
Ez is nagyon szép kedves András. Már állandó olvasód lettem, mert szeretem a jó verseket olvasni. Tetszett ez a versed is.
Üdv: József
köszönöm, kedves József
Nekem is nagyon tetszett. 🙂 Csatlakozom az előttem szólóhoz.
Gratulálok: Miléna
köszönöm, kedves Miléna:)
Remek vers, tetszik! 🙂
örülök, Krampuszka, köszi, hogy olvastad
Szép, kifejező képek,
S én csak nézem őket, nézem…
örülök, hogy olvastad, kedves Dóra
Egy pillanat. A leghosszabb álom sem tart tovább. Se pont, se vessző és vége.
Nagyon jól ézékelteted. Gratulálok, nagyon tetszik.
ölellek
Panna
Jólesik, hogy olvasol, kedves Panna… köszönöm:)
Hogy kell jelekkel leírni?: hogy mosolyra húzódott a szám, amint elolvastam a versed!!!
Fantasztikus, és tudod Kedves András, olyan sok szépet adtál már nekem személy szerint is, hogy akkor engedd meg, hogy megköszönjem.
Köszönöm!
Szeretettel:d.p.
én köszönöm, örülök, hogy tetszett
András!… az álmok összetörnek. Fáj hogy összetörnek. Olyan jó lenne ébren is repülni!
Nagyon szép.
Üdv.
köszönöm, Májusfa, örülök, hogy tetszett
Szia!
Nagyon jó a cím, és a versed ennek remek levezetése.
Rozália
Szia, Rozália! örülök, hogy tetszett
Kedves András! MÁr a cím is zseniális, hát még a tartalom! 🙂 Nagyon-nagyon tetszett! Szeretettel: Andika
köszönöm, Andika, örülök, hogy tetszett