Itt a vébé nyakunkon,
a fociban nincs pardon!
A képernyőn szaladnak,
fotelt hozok magamnak.
Beállítom a fotelt,
meg is hívom a havert,
sört készítünk kézügyben,
hogy elérjük ültünkben.
Kell még chips, sós mogyoró,
rágcsálgatni az a jó,
ha izgulunk meccs közben,
ne csak a sört hörpintsem!
Kezd a lábam zsibbadni,
jó lenne megjártatni,
néhány lépés a hűtő,
ha eljött a félidő.
Nem megyek a vécére,
tartogatom végtére,
a gólról lemaradnék,
ha a sörtől rohannék.
Közben lesek cseleket,
sok kihagyott helyzetet,
részrehajló bírókat,
sápadt újságírókat.
Egy-két vezérszurkolót,
mért nem rúgnak soha gólt?
Mindjárt vége és null-null,
fogam összecsikordul!
Kedves aranylábacskák,
csak egy pici gólocskát,
lőjetek már, hiánycikk?
Nézd, a bíró hibázik!
Tizenegyest ítélt meg,
hát ebből én nem kérek!
Bünteti a csapatom,
mérges vagyok, de nagyon!
Nem néz oda haverom,
még őt is én nyugtatom,
szétlövik a kapufát,
nem lett gól az áldóját!
Vége van már a meccsnek,
a feszültség kienged,
nem sokáig nyugszunk meg,
kezdődik az újabb meccs!
2 hozzászólás
Hat ezen olyat jokat nevettem!!!!! Az összes meccset nezem, ugyhogy magamra ismertem :-DDD Nagyon vicces az irasod, minden versszak hoz valami ujat, amitöl ujabb mosolyra gördül az ember szaja 🙂 Jol sikerült, gratulalok!
H.
Köszönöm a gratulációt, kedves Hayal! Gondolom hogy szívesen gratulálnánk még mindketten a magyar válogatottnak is, ha kint lenne a VB-n és jól szerepelne. Hogy milyen képtelenségeket is álmodik az ember? Ugye?
Üdvözlettel: alberth