Már-már azt hittem elvesztem,
Álomhajóm ismeretlen vizeken,
Megreked sosem látott szirteken.
S a part, a föld egyre messzebb,
Itt már csak a szirének énekelnek.
Ők csalogatnak, s nem eresztenek.
Múzsám hangja egyre távolodik.
Szinte már, csak vélem hallani.
S én nem tudok csak hallgatni.
A remény azért, élt még bennem.
Az ismert táj egyszer felderenghet,
És így kedvesem is meglelhetem.
Most végre újra érzem és látom,
Közeledik szeretett világom.
Így talán kezd megjönni a hangom…
9 hozzászólás
Hát ez nagyon nem tetszett. Kicsit olyan érzésem volt, hogy rossz ajtón jöttél be. Tele van ragírmmel, ráadásul olyan képeket használsz amik nem méltók ehhez a vershez. Én példál azt hogy "szirén" nem tudnám nyugodt lelkiismerettel beilleszteni. Szerintem ez túl erős szó. Biztos van olyan szöveg, ahol megállja a helyét, de szerintem itt nem. Kicsit más tollával ékeskedésnek érzem, a görög mitológiából kiemelt részletnek. És persze vannak versek, amik előszerettel használnak antik elemeket, főleg a klasszicizmusban volt ez divat, követelmény, de ez nem az a korszak, nem egy olyan vers. Ez itt nem szisztematikus, nem áll meg.
Üdv
u.i.:Ez csak sima személyes vélemény, ne adj a szavamra ha nem értessz egyet velem, bár gondolom ezt nem kell tanácsolni:)
Kedves Michelangelo!
Köszönöm öszinte véleményed
Igazad lehet….,
Csak üzenni akartam valakinek,
De úgy látszik a múzsa mégiscsak elhagyott engemet.
Kedves Dóra!
Szerintem nem "lopás" a szirén szó használata, hiszen attól, hogy a görög mitológiában szerepel, még köznévnek minősül, és nem egy szerzőhöz, hanem egy ókori néphez köthető. A rímeid sem csak ragrímek (bár ez Michelangelo mániája:)), igaz, akad az is, ahogy szinte minden versben. A mondanivaló pedig tisztán, egyértelműen átjön. Remélem, a címzett elolvassa és megérti:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm Borostyán.
Jól esett a kedves vígasztalás.:)
Nekem tetszik a versed. Ha megnézzük pl. József Attila verseit, tele vannak ragrímmel, mégis nagyszerűek.
Rozália
Rozália! Tőled is nagyon kedves,
hogy bíztatgatsz engem.
Köszönöm Neked!:)
Amint épp álomhajómon hallom..
Kieveztél a nagy vizekre.
És a hangod, ha már volt is visszajön..))
Szép..nagyon…
Ó dinipapa! Azok a nagy vizek…
S hangom visszajön…talán, lehet…
Hogy olvastál, köszönöm Neked!:)
Jó lett ez, kedves Dóra…talán a ragrímek miatt érhet kritika…talán
nekem azonban így is tetszik
üdv.: András