nehéz dunna hasal testemen
– neszek a sarokban,
mintha lépnél –
érzékek csalfa erdeje
(elgurult kövek az ágy alatt
homályban lapítanak)
suttogva kérdezi a hárs:
hol ért a sötét, merre jársz?
de nem jön válasz,
csend csorog a kertre,
az éj csak oson egyre
(oly messze a tavasz
– polcomon gyűlik a panasz)
10 hozzászólás
Általában némi ellenérzéssel olvasom azokat a munkákat, amikben a mondatokat nem nagybetűvel kezdik, központozása van is, meg nincs is, vesszők vannak, pontok nincsenek stb. Aztán jön egy-egy olyan kivétel, mint a Te munkád is, ami a legtermészetesebb módon elsöpör minden kétkedésemet mert jó, mert igaz és hiteles.
Gratulálok. a.
Kedves antonius!
Örömmel olvastam véleményedet – főképp, hogy kivétellé válhattam szabályaid között
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Éva
Nagyon szép a versed, és most eszembe jutott a címről egy szép ajándék ami csupán csak néhány kődarab volt amit kaptam. De nekem nagyon sokat ér. Jöhetne bizony a tavasz! Gratulálok versedhez! Jó, hogy megint olvashatok Tőled!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Köszönöm kedves szavaid
Másfelé "kószáltam" eddig – de vissza-visszatérek ide – tudod
Szeretettel: Éva
Nem tudom megm,ondani, miért. Egyszerűen csak tetszik. Elsősorban a hangulat, amit sugall. Szép, titokzatos.
De hiszen ez a lényeg…vagy nem?
Köszönlek, kedves Irén
Kedves Évike!
Már tudom,hogy ezeket a tiszta szívből jövő sóvárgásokat csak Te tudod hitelesen leírni.Hiányoztál!Versedhez gratulálok.
szeretettel üdv:Vali
Örülök neki, Valikám, ha így érzed
Köszönlek 
Szeretettel: Éva
Nagyon szép kavicsok! S amikor ránézünk az emlékek kavicsára, újra érezni, átélni akarjuk a pillanatokat! Pláne a tavszt!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Így igaz! Köszönöm
Üdv: Éva