szenderegve
hunyt szememre
mint fáról pereg a levél
ha jő a tél
(merre mentél?)
elsurran lassan észrevétlenül
a fáradt éj
s meglátom a napfénynél
mit nem szeretnék:
megint egyedül ébredek
megint csak álmodtam veled
mindez csak képzelet
(hová lett két kezed?)
2 hozzászólás
Kedves Dreaming!
Ebben a két sorban magad is bevallod:"megint csak álmodtam veled mindez csak képzelet"
Müller Péter írt erröl egy nehezen végrehajtható ajánló idézetet:
"Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll." Néha az életben a kevesebb, több a soknál.
üdv Toni
…csak ne kéne tőle (néha) ennyire szenvedni :S