Álomszőttesek rongyfoszlányait
benedvesíti a hajnali harmat,
álombéli rívó hegedűhúrja
már nem küld hírt rólad,
megtelek a látás és hallás
gyönyörével.
Még sötét part ágyam túlsó fele,
a derengés függönye lassan lehull,
karjaim keresztje téged ölelne,
ki már eltűntél váratlanul.
3 hozzászólás
Kedves Santiago!
Végtelenül tetszik a versed, úgy a hangulata, ahogy a kivitelezése. Profi munka!
Ja, és gyönyörűek a versképeid!
Gratulálok: A.
Varázslatosan tudsz fogalmazni. Ez a versed is nagyon szép. Gratulálok: Colhicum
Ringatott a versed.Jó volt olvasni:Szeretettel:Kriszti