Fekete a nap most,
lelkem összetörve,
a szívem bánatos,
ugrom sírgödörbe.
Szerelem szalagja
gubancok tanyája,
nézi, hogy szaladjak,
végnek pupillája.
Karcos a hangom is,
tegnap még bariton,
nem vagyok favorit,
néma mandolinom.
Kedves Editke!
Ne hagyd széttörni az álmaidat!
Mondom én, a nagy okos!
De mit tegyünk ha már széttört egy álmunk?
Jó kis versben konstatáljuk, minimum.
Mer', amíg a mandolinos él, addig a mandolinja újra, és egyre szebben szólalhat meg.
Szeretettel:
ildikó
4 hozzászólás
Kedves Editke!
Ne hagyd széttörni az álmaidat!
Mondom én, a nagy okos!
De mit tegyünk ha már széttört egy álmunk?
Jó kis versben konstatáljuk, minimum.
Mer', amíg a mandolinos él, addig a mandolinja újra, és egyre szebben szólalhat meg.
Szeretettel:
ildikó
Drága Ildi, reménykedjünk.
❤Edit
Igen, mintha sok-sok helyen lenne megtörve egy-egy álom, pedig alapjáraton szerintem nagyon ígéretes, mind a verselését, mind a rímvilágát tekintve.
üdvözlettel: Grey
Köszönöm, Grey!