Balra fordulok az ágyban,
S körömszakadásig tépem
A szürke vakolatot, hátha
Meglellek valahol a sötétben,
Majd jobbra fordulok lassan
Tollhullásig szakítom a paplant
Hátha csak álmodom, s
Valójában melletted vagyok,
Majd fejem fölé tekintek,
Áloműző himbálózik csendesen,
Lerántom, s elhajítom messzire,
Nehogy arcod emlékét elvigye,
Mert akárhányszor, ha Rád nézek
Csak az kering fejemben, hogy
Tied a leggyönyörűbb tekintet,
Mibe életemben belenézhettem…
Áloműző
By Hayal
4 hozzászólás
Nagyon szép ez, kedves Hayal.
Köszönöm Netelka, jólesik, hogy írtál!
Ismerős keserédes érzzés! És mégcsak nem is ragoztad túl…Gratulálok hozzá! Nagyon tetszik!
Köszönöm! örülök hogy nem érezted "soknak", utólag visszaolvasva én kicsit túlzásnak tartom, de akkor ez jött, nem bánom:-) Olvass máskor is!
H.