Alszik a lányom…
Alszik a lányom az ölemben
Alszik és jó a kedve.
Szép az álma, csak ő látja
Alszik és nincs több vágya.
Nevet a lányom az álmában
Nem jó neki az ágyában
Az ölemben jó és meleg,
Mi lesz majd, ha felcsepered!
Álmában azt sóhajtozza,
Az ölemben jól van dolga.
Alszik a lányom az ölemben,
Kívánom, bár csak ne öregedne.
Olyan apró. A karomban.
Könnycsepp szalad az arcomra.
Alszik a lányom az ölemben,
Melegség van a szívemben.
2001. 01. 01.
3 hozzászólás
Istenem!Nagyon kedves a versed!Azthiszem, ezek olyan dolgok, amikre az ember akkor is emlékszik, amikor gyerekei, már akkorák, hogy nem hogy nem alszanak az ölünkben, hanem itthon sem alszanak.Bizony!Addig jó, amíg mindig tartogathatjuk őket:)
Nagyon tetszett!
Nagy Krisztina
Mennyi szeretet árad a versedből!
Nagyon szép lett!:)
Messze vagyok még az anyaságtól, de ez annyira szép lett…. Játékosság, és a szeretet mögött félelem,aggódás érződik ki a szavaidból…és mégis az a legszebb, ahogy végignézhetjük egy másik ember fejlődését, egész picitől a nagyig. Hogy átadhatunk neki valamit magunkból, amit később talán nagyon fog értékelni.
Az utolsó versszak nagyon megható, ahogy írod, hogy "olyan apró"-igen, törékeny-testileg, s később is törékeny marad az ember, csak már lelkileg.
Nagyon nagyon jó élmény volt számomra olvasni a versed!
H.