Altatós Stroke

Nem is tudom hova szaladt álmokat hol is kutat.
Nem látom szemében a csillogást, csak álmos hallgatag kézfogást.
Mennek keresik kutatva álmaik lázas homlokot nem csókol ma fojtogató kín.
Valaki egy ablak alatt hív.
Danold el a régi boldogságod, azt a huncut mosolygásod.
A szőlőlugas alatti tántorgó órák, baráti nóták.
Elhankulnak a zenészek, sírnak a Prímások.
Elveszhet, elveszik a dallam, égő lázas hajban.

Mint érzések mit kifejezni nem lehet.
Ábrándos sorokat kémleled, vagy ha kimondhatná, eljátszhatná szívek húrjain, nem távozna, nem zokogna karikás templomain.
Danold el a régi boldogságod azt a huncut mosolygásod.
Ne menjenek a zenészek, játsszanak hegedűt, csellót, zokogót árva léleknek
boldog örök altatót.

Dúdolnád halkan, s hangosan mivel is búcsúzz egy dalban?
Zárt szobák ezreiben ülve álmodozol, régi emlékeidbe vágyakozol.
Álmod legyen selyemtakaró, álmodd azt, hogy sétálsz mulatságot régi tréfàt.
Hujjogass,mint lakodalmas kìsérő mosolyogj felém édes teremtő.
Maradjanak a prímások, ne szökjön idő.
Oly halkan, oly búsan, égő jövőt zenélve.
Őrizem, védem örökké mosolyod.
Édesanyám néked mondom az altatót.