Te csak aludj, őrzik álmodat,
kedves angyal, fárad hős szakadt
kabátban, kopott erővel,
de járj emelt fővel.
Mint a lét, aki beléd oltotta magát,
úgy dobban minden, ha mozdulsz. De szavát
ne hidd, mert sokszor hazug az éter
túl csillogó a fény, ami beléd ver
álmot, s benned is túl csillogó marad.
Ezért nem kérem, hogy éld meg mind álmodat,
de hidd, hogy minden szép és rettenet
és mind játszik, játszik csak veled!
Örök ifjú vagy, mint a szivárvány, s nekem
minden, amit alkotsz, igaz. Hitem
benned virágzik ki, mint a liliom,
neked ontom ezer dalom,
hát aludj most, majd őrzöm álmodat
kedves angyal, fáradt hős, szakadt
szárnyakkal, sírj hát, sírj és aludj
hogy holnap újra nevetni s élni tudj.
4 hozzászólás
Huhh…nagyon szép. A vége szomorú, és keserű, de gyönyörű. Többször is elolvastam. És igazán nem találok benne olyant ami nem tetszene, a tartalmát pedig nem elemzem, mert egy vers úgyis mindenkinek mást jelent. Ebben az az érdekes hogy az angyalt szólítod meg. Én biztos az angyal nevében írtam volna:) De így egyedi és különleges. Gratulálok!!
Üdv: Dalilácska
Ha úgy érzed, hogy az angyal van bajban, hogy neki kell a vigasz, akkor neki írsz. 🙂
Ez nagyon tetszik, és ez a rész mindent elmond..
"Ezért nem kérem, hogy éld meg mind álmodat,
de hidd, hogy minden szép és rettenet
és mind játszik, játszik csak veled!"
Ilyen vigasz kéne minden embernek, aki elvesztette a reményt.
Gratulálok!
Szia Miléna!
Édes- bús vers. Az utolsó négy sor különösen tetszik. Gratulálok!
Ági