Komolytalan emberként
Becsapod barátaidat
Egyszer betelik a pohár
Nézheted sorsodat.
Könnyű élni más zsebére
Szövegelsz fizetés helyett
Nem gondolsz a felhőkre
Mik gyűlnek fejed felett.
Acélhordóban ücsörögsz
Csendben, csukott szemmel
Bebetonozva a mélyben
Az időtlen végtelennel.
Nem talál rád senki többé
A víz sodra játszik veled
A halak részvétlen nézik
Szomorú, lassú meneted.
Akik hittek neked eddig
Gyorsan elfelejtenek
Káromkodnak hangosan
Ha elhangzik neved.