Ami belül van

Egy ember, napsütésben, sárban,
léggömböket árult a vásárban.
Úgy csinált reklámot a lufiknak,
-a hosszúkásaknak és a pufiknak-,
hogy a tettek mezejére lépett,
és a gyerekek figyelmének felkeltése végett
eloldozott egy pirosat, egy sárgát, egy kéket.
Hagyta, hogy a három lufi a vásárlók feje felett szálljon át,
és áruját hangosan is méltatta szájon át.
A három léggömb egyre feljebb hágott,
könnyedén hagyta itt ezt a földi világot.

Egy néger kisfiú árgus
szemekkel figyelte az árus
rengeteg lufiját.
Ében pofiját
aggódva egy fekete gömbre meresztette.
-Uram, maga az előbb eresztette
a pirosat, sárgát, kéket az égre fel.
Mondja, mert nagyon érdekel,
a fekete is ilyen magasra érne el?

Megjelent a léggömbkereskedő
szeme sarkában egy redő,
szelíd mosolyból eredő.
Eloldotta a feketén a spárgát,
a lufi követte a kéket, pirosat, a sárgát.

-Nem a színétől függ, a levegőt hogyan szeli,
amivel a belseje van teli,
a magasba az emeli.