mikor az embernek nincs gondja semmi,
mikor a napok úgy repülnek tova
hogy nem nyomaszt az élet vihara…
Jó lenne újra játszani a porban,
s nem érezni bántást, ahogy jönnek sorban,
nem tudni, nem várni: mi jöhet még holnap?
…boldogan szabadon örülni a mának…
Jó lenne – de tudom, sajnos lehetetlen-
ez csak egy vágyálom, és elérhetetlen.
A bajok csak gyűlnek, az élet kegyetlen
(…hagyjuk itt, szökjünk el édes szerelmem…)
2 hozzászólás
Kedves dremaing!
Szívemből szóltál:) Azért a felnőttkornak is megvannak a maga örömei, csak meg kell találnunk őket, na és a megfelelő társat, hogy együtt élvezzük:)
Üdv: Borostyán
Szia kedves Borostyán!
Tudom én ezeket…amikor ezt írtam, épp "helyzet" volt – így az íratta velem…
Üdv: Dreaming