Ami nem fair

Te mit gondolsz a világról? Minden dolog fair lenne benne?
Beszélhetünk e apró hibákról, vagy rossz az egész eleve?
A Teremtõ tán kissé furcsa, hogy a világ miért ilyen lett,
De nála a változás kulcsa és csak õ tudja mit miért tett.

Kérded, hogy hol az igazság, mikor megnézel pár híradót:
Hol özönvíz, hol szárazság, vagy épp most fújtak riadót;
S mikor gyerekek halnak éhen és sok ezren élnek nyomorban,
Te otthon ülsz teljesen tétlen, nagy görccsel a gyomorban.

Te is látod minden nap, hogy többé már nem hajlunk a jóra:
Vizet prédikál egy pap, de a kupájában ott lötyög bora.
Valakinek egy csepp víz kincs, míg mások drága piákat isznak,
Ahol egy falat étel-ital sincs, ott már semmiben nem bíznak.

Az utakon maga a halál arat, az alkoholmámor vezeti az autót,
Ilyenkor nincs olyan akarat, mi visszahozná szegény haldoklót!
Ártatlan lelkek vesznek oda, mert valaki rossz döntést hozott,
S nem is térnek vissza soha, a fájdalom marad, mit ez okozott!

Az otthon melege néha pokol, az erõszak mindenhol fellelhetõ.
S ha elcsattan pár pofon, az a statisztika szerint nem meglepõ.
Ártatlan lányok terrorban élnek, apjuk lesi minden mozdulatuk.
Fellázadni nagyon is félnek, megtörve van már gyenge akaratuk!

Tán érzéseid szárnyra kapnak, tennél valami jót / megváltót.
De ezek lassan elapadnak, mert egyedül kevés vagy, belátod.
Pedig tennivaló van bõven, csak hát fontosabb a magunk harca!
És amíg ez van elõnyben, addig nem változik a világunk arca!

Hát ez az ami nem fair, de sajnos márcsak ilyen az ember…