Amikor az ajtó nyikorogva tárul,
de a hideg télben minden szív bezárul,
s amikor az égen egy csillag sem ragyog,
olyankor én kicsit mindig meg-meghalok.
Amikor a hó a földre hull, s elolvad,
befordulsz a sarkon, s nem látom már, hol vagy,
amikor a macska átázottan vacog,
olyankor én kicsit mindig meg-meghalok.
Amikor a csendet sziréna gyilkolja,
és a hideg szélnek meggyűlik a gondja
falevél szárával – kapaszkodó karok…
olyankor én kicsit mindig meg-meghalok.
Amikor a kémény gyászfüstöt enged ki,
műanyagbabákat nem sirat meg senki.
S mikor babalelket éget utcasarok,
olyankor én kicsit mindig meg-meghalok.
Amikor az ajtó becsapódik, csattan,
feleszmélek én is, az agyam bekattan.
Leporolt hússzívem minél jobban dobog,
az életbe, érzem, mindjárt belehalok.
24 hozzászólás
Tetszik, ahogy a versszakok utolsó sora felelget, s az is, ahogy megváltoztattad a végén. A visszacsengő refrén így még jobban kijön. Az egész vers tetszik!!! Üdvözlettel. én
Köszönöm, Te! :)) Eredetileg ugyanúgy terveztem az utolsó versszakot is, de aztán mégis adtam neki valami lezárást.
Sokatmondó, igazán tartalmas vers
grat, András
Köszönöm, András!
Szomorú de szép vers. szebb napokat kedves Csaba!
szeretettel-panka
Köszönöm, Panka, neked is!
feltűnően finom, érzékeny sorok, szép költő képekkel, s nem is merek negatívumot írni, hogy egy picit se halj bele
Alain Camp
Csak nyugodtan, van nálam defibrillátor! 🙂
több mint szép. szeretettel
Köszönöm, Andy!
Kedves Csaba!
Élvezettel szürcsöltem a melan-kólából, ami a versből árad. Nagyon szép, annak ellenére, hogy a 4. vsz. babás része nekem nem jött át igazán. Megyek is, mélyedek még, jöjjön má.
Ja igen, ez a fajta verselés, bár nem igazán a tied, de jól áll. Meg aztán hozzá lehet szokni. 😉
Üdv,
A.
Másik Andrea, neked is kösz! :))
Tudom, hogy nem lett túl baba, meg ettől a fajta kötött formától elszoktam, azért örülök szürcsölésednek.
Nagyon-nagyon tetszik!
/ Emlékeztet a "Hogyha" c. versemre, ott is a versszakok utolsó sorai
ismétlődnek./
Nagyon tartalmas vers, örömmel jártam Nálad.
Köszönöm, kedves Zsike! Meglátogatom akkor ezen című versedet. 🙂
Szia Csaba!
Érzésekkel teli verset alkottál, …olyan igazán emberit.
Tetszik, ahogy a versszakok utolsó sorai megegyeznek, az utolsót kivéve.
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm, Zsóka, örülök, hogy tetszett!
Szia Csaba! 🙂
Olyan szép választ írtál az előző versednél, hogy bátorkodtam újra megjelenni gyűjteményednél. 🙂
Tudod, az elmélkedésed is van olyan, mint a szerelmes-kriptás versed. :)))
Az van, hogy egészen mély a lelked, amikor pedig óvatoskodva felszínre hozol belőle csekélyke valamit, az rögvest elgondolkodtat.
Azért mászok bele minden versbe, mert szeretném látni az embert is. Ezt nem mindenkinél teszem, de Nálad mindenképpen. 🙂
Tetszenek az ismétlődő sorok, mert nyomatékosítanak. Meg is értem, mert vannak dolgok, amiért érdemes meghalni kicsit, vagy nagyon is. 🙂
Megéltem a verset, és továbbra is tetszik amit művelsz. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin!
Pedig ha látnád, időnként mit művelek… 😀 Teljesen elpirultam szavaidtól, ezért ne haragudj, ha most nem lesz olyan kimerítő a válaszom. 🙂 Szerintem nagyon sokan bele-belehalunk (nem Majkára gondoltam :D), ha másokat látunk szenvedni, vagy csak megérinti lelkünket mások nyomora, bánata, és nem tudunk ellene tenni. Persze vannak még esetek, amikor bizony egy apró gesztus is sokat segít. Néhány hete volt egy ilyen katarzisom, amikor az általam imádott személy még mindig meg tudott lepni, amikor is… na de nem mélyedek ebbe bele, mert hosszú történet, vagy ha nem is az, de hirtelen nem találok szavakat most hirtelen, talán egy prózai "alkotásban" örökítem meg azt az eseményt. Hm, az ő lelke… nos az övé aztán az igazán mély lélek, bele is zuhantam, BELE is ESTEM alaposan, nem is tudok, nem is akarok kimászni….
Folyt.
Á, Kankalin, ne haragudj, hogy így elkalandoztam!!!!!!!!! Egyszerűen… minden gondolatomba belekúszik.
Még egyszer köszönöm kedves szavaidat!
Szeretettel: Csaba
:))) Az a helyzet, hogy akadnak dolgok, amelyekből halálos vétek kimászni. :))) Úgy látom, hogy elég rendesen ilyen verembe estél, ami nekem azért jó, mert kénytelen vagyok példát venni Rólad. :)))
Így jártam az "amikoroskriptádban". :)))
Szívesen vagyok itt, ha pedig elkalandozol, az egyáltalán nem baj, mert a legszebbeket kívánom Neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Csaba!
Jók a versszak végi ismétlések, s hogy a legutolsó sor kicsit más. Nagyon jól ábrázoltad mindazt a szeretetlenséget, ami miatt az ember szíve megszakad…
Üdv: Klári
Köszönöm, Klára!
Visszatértem újból versedhez, mert mikor olvastam nem írtam hozzá. A mondanivalóhoz illik a verslüktetése . Meg maradt bennem. Bizton az adja, a kezdések / amikor / és az ismétlések.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Örülök, hogy visszatértél a versemhez, és köszönöm a kedves szavakat!