Amikor eljön az alkonyat

Amikor eljön az este
És sötétebb lesz minden árnyék,
Suttogod, hogy kell, hogy várj még,
Míg fel nem aranylik újra teste.

Amikor eljön az éjjel
Magad maradsz, a tér körbefog,
Szíved, mint dob, úgy dobog,
Hogy önmagadban sem férsz el.

Amikor felkel a Hold, lesüt
mindent látó tekintete rád,
Nincs egyéb dolgod, mint kivárd,
Hogy a vágyak lehunyják szemük.

Amikor eljön az alkonyat
És összemennek a tárgyak,
Nincs más dolgod, mint hogy kivárjad,
Amíg újra felkel a Nap.

A reggel eljön. Az égbolt felhasad
És minden zöld itt megint élni kezd,
A fény hívni fog, hogy ismét felfedezd
a kezet, mi gyengéden simítja arcodat.