Fáradt, ősz hajnalon,
Rekedt fák ágán
Sárgult és barna lomb
Elmúlás ellen ágál.
– A Vörös had lopva
Les le ránk közülük,
A napsugár-kopja
Áttör, üdvözülünk. –
Kúszik a napkorong,
Szertefoszlik a köd-kép,
Bár gyomrunk korog,
De reményünk még él.
2 hozzászólás
Szia Balázs! 🙂
Sajna elmaradoztam nálad is, bocs, pedig ez a versed gyönyörű, el is gondolkodtam miatta.
Na jó, vannak benne buktatók, de azokat könnyen helyre lehet tenni. 🙂
Írok belül is, majd jól megkapod a magadét!!! 🙂
Idekint csak azt mondom, hogy továbbra is írj, fejlődj! 🙂
Örülök, hogy a 2015-ös határozott önmagad észleltem, 2016-ban is figyellek, ha nem csak online leszel, hanem alkotsz is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
sikerült nem csak online lennem, mindig is sokat jelentettek a felbukkanásaid — ha korábban ezt nem tettem volna egyértelművé. Köszönöm a (most már) évekre nyúló figyelmed és kritikád-segítséged így nyilvánosan is. :))
Balázs