Amikor majd visszahozlak
és beülünk a tisztaszobába
egymással szemben
mint két magára hagyott
zavart kamasz,
kezeimmel értelmezhetetlen
jelekkel magyarázom, hogy
mennyire hiányoztál és
szemem sarkában
kérdőjelet formáznak
mély férfi ráncok,
akkor majd maradj csendben,
csak mosolyogj nekem,
és az ablakon óvatosan
levánszorog a
felhúzott műanyag redőny.
Amikor majd visszahozlak
én is újra megérkezem.
4 hozzászólás
Ragyogó vers!
Ebbe nem lehet belekötni.
Gratulálok!
Köszönöm, és örülök, ha így érzed!
Abszolút így!!!
Én köszönöm az élményt
és ez nem udvariasság!
Nagyon szép ez a vers,
hallatlanul érzékletes.
Nekem is tetszett, a vége különösen telitalálat.