Fehér sírás és indul minden Élet,
nem látja még milyen mély kút a karma,
néz de nem lát mintegy összezavarva,
az Élet: fájdalom, hangok és képek…
Valahogy az ember egyszerre kisded
és vén, a kettő között úgy érzi él,
minden vágy és öröm, minden szenvedély
innen ered, ebből fakad, s ebben téved…
Sötét zokogással az aggok sírnak,
jobban fáj hallani ilyet mindennél,
egyforma színe van kint minden sírnak
a lélek sokszínűn immár Istennél…
Nézz rám egyszer, hogy emlékezni tudjak,
hogy tudjam ki segít amikor szükség…
9 hozzászólás
Kedves András!
Megint egy csodaszép írás!
A gondolatok gazdagsága minden sorban!
Gratulálok:sailor
Köszönöm szépen, kedves Sailor!
Üdv András
Szia András!
Nekem nagyon tetszik, hogy az utóbbi időben megmutatod nekünk tartalékaid.
Versed besorolása azt jeleni, hogy nem merted felvállalni a kategóriát.
Ezt csak úgy megjegyeztem, mert mindazonáltal amit ebben a versben üzensz, az mindannyiunknak számára tanulságos.
A rímeket még alakíthatnád, de a mondanivalód bennem teljes.
Szeretettel: Kankalin
Szia kedves Kankalin!
Valóban nem akarom firtatni a kategóriát, hiszen több olyan attribútum van amiben nem felelne meg, pl a jambikusság és senkivel nem akarnék vitát…
Versnek azonban remélem vers így is és nekem ennyi ölég…:)
Köszönöm hsz-ed
Üdv András
Kedves András!
Versed tartalma, formája tetszik, mély gondolatok rejlenek benne. Azért szeretem a verseidet, mert mondatokban foglalva, mindegyik érthető és olvasmányos.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm szépen kedves Kata…:)
Üdv András
Kedves András!
Versed tartalma, formája tetszik, mély gondolatok rejlenek benne. Azért szeretem a verseidet, mert mondatokban foglalva, mindegyik érthető és olvasmányos.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves András!
Lehet, hozzá nem értésem okán, de nálam első a mondanivaló. S az nálad mindig olyan, hogy élmény olvasni a verseidet.
Szeretettel gratulálok:
Ylen
Kedves Ylen!
Talán nálam is a hozzá nem értés az oka, hogy én is a mondanivalót helyezem előre:)
Köszönöm szépen
Üdv András