Egyből menekülne
Vissza a jelenbe
A múltba
A jövőbe
A szerelembe
De sajnos még nincs vége
Vár rá a pokol szenvedése
A múltba
A jövőbe
A szerelembe
Nem tud tenni ellene
Hogy véget érjen élete
Élteti a reménye
A lelkébe temetve
A múltba
A jövőbe
A szerelembe
A boldogság paradicsomi emléke
Tükröződik szemében
Ezt keresi életében
A múltba
A jelenbe
A jövőbe
Hogy miután átélte
Nyugodt szívvel sétálhasson
A halál felé, át az élten
A múltba
A jövőbe
A szerelembe
3 hozzászólás
Drága Barátom
Mikor elolvastam dél előtt a mű címét, ami várakozott elfogadásra, kicsit begazoltam.Viszont, örömmel konstatálom, fölösleges volt.A versed nagyon tetszett.
A MÚLT-ELMÚLT
A JÖVŐ-ELŐTTED
A SZERELEM-ARRA VÁR, HOGY SZABADON SZÁLLJ FELÉ
Nem lehet bezárkózva a múlt sötét palástja alatt élni, és vérző sebeinket nyaldosva, nem tekinteni a jövő felé.
Ölellek:Kriszti
Drága Barátnőm!
A cím nem mérvadó, tudod, főleg nálam…útálok címet adnia verseknek…
De örülök, ha tetszett.:))
Igazad van, a múlt sötét palástja alatt nem lehet élni..ezért, csak hogy tudd, ezt a palástot levettem…s növesztem újra…..letépett szárnyaim….minden téren
És úgy legyen!Én nagyon boldog lennék!