Angliában

Hatalmas, vén fenyők,
ódon a hangulat,
vörös téglák között
bolyong a gondolat.
Ébred az óceán,
messze szól sóhaja,
úgy érzem lelkeknek
száll most bús moraja.

Fehér ablakoknál
toporgó valóság,
remegve érzendő
itt a mulandóság.
Ó, öreg Anglia,
számomra idegen,
nem melegszik szívem,
csak dobban hidegen…

Vár engem a hazám,
a szép Magyarország,
szeretnem oly könnyű,
s tudom, bizonyosság.