Mikor jő a zord halál,
testedet kéri,
angyal száll lelkedbe,
a halált, ketté tépi.
Testedben telepszik meg,
hogy őrizze azt,
kiűzi lelkedből a telet,
hoz szép tavaszt!
Legyőzi a félelmet, hitet ad,
gyengült testedbe,
lelked mélyre ül,
s, a halál? – menekül!
Kicsit vérzel még,
tisztul a test,
az életvágy köréd,
szivárványt fest.
Lehetőség, amivel kell, hogy élj,
veled az erő, nem kell, hogy félj!
A halál? – ha jő,
a végső szó lesz.
Most, ha az angyallal élsz,
még boldoggá tesz.
Erős légy!
Hited ne add!
az őrző angyal,
végig veled marad!
8 hozzászólás
drága Krisztina!
KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM!!!!! :-)))
CSODÁLATOS!
Baráti szeretettel ölellek!
Zsolt
Kedves Krisztina! Nagyon tetszett a versed. Gratulálok.
Üdvözlettel: Túri I.
Köszönöm, Drága Zsolti:)Örülök, hogy tetszett!
Baráti ölelés:Kriszti
Kedves Imre
Megtiszteltél, hogy olvastál, nagyon jól esett.Örülök, hogy hozzászóltál!Köszönöm, szeretettel:Kriszti
Kedves Krisztina szomorúan szép versedhez csak gratulálni tudok. 🙂
Köszönöm Györgyikém.Igen, sajnos ez tényleg szomorú!
Ölellek:Kriszti
Krisztina! Micsoda remek versre találtam! Annyira látom magam előtt az Angyal és a Halál csatáját, nagyon tetszik!
Drága Andika
Tudod, ennek a versemnek, nagyon nagy a valóság alapja, mint mindegyiknek-sajnos.Köszönöm, a kedvességed, és, hogy olvasól:Szeretettel:Kriszti