Sorsom lehet-e végre, az emelkedés ténye,
Lesz-e valaha a szenvedésnek vége,
A hosszú vöröslő küzdelem erős fénye,
Miért van így elnyomva, mondd ó az Élet?
Nem maradhatsz lent, hisz Angyal vagy,
Tudod, hogy ez másnak baj, nagyon nagy.
Segítségre születtél Te, nem pedig ártani,
Tanult ember létedre elküldenének szántani.
Pihenj, lazíts, gyarapítsd erőd s tudásod,
Újra tudsz szárnyalni, majd a változást meglátod,
Az eredmény jó lesz, ha megvárod,
Türelemmel, szeretettel építsd a világot.
A királynő, s a király uralkodni született,
Nem meghajolni és szenvedni az életet,
A győzelem jogos az igazsággal egyben,
Így lesz csak igazán a világ is rendben.
Mindenkiben ott van a hit és a teremtő erő,
Ha gyermek, ha férfi, esetleg nő az illető,
Maradj mindig reménykedő,
A siker csak így lesz javuló, növekvő.
1 hozzászólás
Szia Aphrodité!
Tetszik, ahogy erőt, hitet adsz magadnak az idegennek tetsző közegben.
Az életben látszólag sok az igazságtalanság, érezni, hogy háborogsz, s mégis hiszel a jóban, a szépben. Idővel erős leszel, edzd csak a szárnyaid, s szíved tartsd fényesen közèpen.
Nyilvánvaló, hogy nem dühöngő berzerkerré tesz az élet, hanem erős, együttérző, nagyszerű lelked kiteljesedik, megérted… Nagyszerű, ahogyan lelkesítesz, bíztatsz.
Végül minden rendben lesz!
Sueretettel: Gabe