Angyalmatériát kavar jeges szél
sáros, latyakos szántóföldek felett.
Fekete varjak vadul keringenek
temetve álmokat, életet, reményt.
Rorátéra hívnak zúgó harangok,
csókák csapatban indulnak misére,
pusztulás érzete remeg csőrükben,
angyalfoszlány leng sötét szárnyaikon.
Apokalipszist károg, mind énekel.
Gyengéden oltárra ejtik kincsüket,
fejüket leszegve csodáért esdnek…
huzat támad, áld vagy öl a rejtelem.
A bepiszkolt fehér anyagfoszlányok
áldott fénnyel pislákolni kezdenek,
egésszé sietnek, és Isten lehel
a bágyadt angyalba újra életet.
Fölzeng bűvös égi dal, alleluját
énekelnek varjak, pap és emberek.
Mirákulum hat át minden résztvevőt.
Az angyal arcán tündöklő mosoly dereng.
13 hozzászólás
Kedves Napfény!
Az elsö versszak tele lehangoló dolgokkal
“Fekete varjak vadul keringenek
temetve álmokat, életet, reményt!”
A második még jobban tetézi a pusztulást:
“pusztulás érzete remeg csőrükben,
angyalfoszlány leng sötét szárnyaikon.”
A harrmadikban mintha megtört volna a varázs:
“fejüket leszegve csodáért esdnek?
huzat támad, áld vagy öl a rejtelem!”
A negyedik csodaszép
Pisakolni kezdenek a fények
és:
” Isten lehel
a bágyadt angyalba újra életet.”
A befejezés allelujába csap át:
“Mirákulum hat át minden résztvevőt!
Angyal arcán tündöklő mosoly dereng.”
Gratulálok remek versedre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor,
Örülök,hogy remeknek találod.:) és nem a depresszív hangulatát érezted ki belőle.
Mély ellentétekre építettem, hogy a csoda…jobban érzékelhető legyen.
Sok eső esett az utóbbi hetekben és a szántóföldek felett keringő varjak egyike leszállt egy kis víztócsa mellé..egy fehér anyagfoszlányt talált és kiemelte….bennem pedig megszületett a vers.
Köszönöm a méltatást és a szeretetedet.
Szívem teljes szeretetével:
M.
“Isten lehel
a bágyadt angyalba újra életet.”
Kedves Napfény!
Szeretettel és tetszéssel olvastam soraid. Minden jó, ha jó a vége.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita,
Köszönöm,hogy olvastál és a megtisztelő véleményezést is.:)
MInden jó,ha a jó a vége.:)
Legyen áldásszitáló Vasárnapod!
Szeretettel:
M.
Kedves Napfény,
nagyon szép ez a versed, a paradoxonok ellenére is magasztos.
Jó a hangulati felépítés, láttató képeid által bele lehet helyezkedni a történetbe.
Tetszik, hogy olyan szavakat is alkalmaztál, melyektől a tartalom nem sablonos, kiemelkedik a tömegből, mindig hangsúlyos pontnál szerepelnek, és ennek a versnek íve van, pozitív zárással.
Megosztok veled néhány egyéb észrevételt is:
angyal matéria –> angyalmatéria
csapatba indulnak –> csapatban indulnak.
A központozást érdemes lenne átgondolnod, mert vannak fölösleges vesszők, máshol pedig hiányoznak.
A felkiáltójelek helyett pontot tennék, mert bármennyire zaklatott vers, visszafojtott keserűség, elveszettség, belső viaskodás dominál (bennem így szólal meg).
A záró sor elejéről nekem hiányzik egy névelő, de próbálok vele barátkozni.
Érdekes, hogy a végig megtartott 11-es szótagszámok mellett a rímeket szabadjára engedted, a szakaszoknak nincs határozott rímképlete, nekem mégsem hiányzik a kötött formák szabályait követő szerkezet.
Versélményt kaptam itt, de ez még fokozható. 🙂
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! 🙂
Örömmámort okoz a látogatásod és a véleményed, az észrevételeid nélkül pedig még nem is tudom hol tartanék.
Ez a legtöbbet vitatott versem mind közül, az olvasók nem tudtak vele azonosulni mert furcsa érzeteket kelt. Egy ünnepi aktuson belül, a rorátéra készülődésben ketté választja az emberben a jó és a rossz képzeletét és bár a végén megtörténik a csoda……a befogadóképesség akkora megdermedt. Általába azért olvasunk verseket,hogy tápláljuk a lelkünket……szépségekre vágyunk…..számomra viszont a csúnyának, szennyesnek, borzalmasnak és rettenetesnek is van katarzisa.
Az egész életem paradoxonok halmaza.:) – ezt adom át a verseimbe önkéntelenül.
Az énem kétségbeesetten tiltakozik a keretbe szorítás ellen ez okozza,hogy nincsenek rímképletek.Az egyik nagy kedvencem NHP ezt jobban megtudta fogalmazni a Lélek című versében.”Korlátok romjai jelzik a léptét,/szárnyait bontani egeket tép szét.”
Hálás vagyok a módosítási javaslatokért….a legjobban mégis azért,hogy közben a szabadságomat is meghagyod…akkor is ha nem helyes..) és mindig emelsz…felfelé.
Körülölelő szeretettel köszönöm.
M.
Teszek javaslatot belső üzenetben. 🙂
Köszönöm szépen 🙂
Kész is. Nekem tetszik. 🙂
Gyönyörű lett. Köszönöm szépen….Téged is!
Kedves napfény!
Csodaszép versed szeretettel olvastam
Zsuzsa
“Angyalmatériát kavar jeges szél
sáros, latyakos szántóföldek felett.”
Kedves Zsuzsa:)
Köszönöm szépen a megtisztelő látogatásod és örömmel tölt el, hogy tetszést aratott.
Körülölelő szeretettel köszönlek.
Napfény
Kedves Napfény!
Versed különleges.
Beleszédültem. A varjak ateisták, pusztítanak.
A csókák templomjárók, megmentenek.
Lehet hogy nem értettem pontosan. Bocsánat!
Ha az ismereteim nem csalnak, a templomjárók
rengeteget pusztítottak a világban.
Az ember mikor feladta a szabadságát és közösségekbe,
városokba költözött a biztonságért, kényelemért azóta kénytelen
betartani az együttélés szabályait. Mivel minden embernek más
elképzelései vannak az élet minden területéről, ezért szükség van
szabályokra, keretekre. Anélkül káosz lenne, zűrzavar. A szabályok is
folyamatosan változnak kinek jó, kinek rossz irányba.
Ha fellázadunk a szabályok ellen össze is dőlhet a rendszer.
Egy ideig zűrzavar lesz, majd összeállnak új szabályokkal,
ami, ha nincs szerencsénk, rosszabb lesz mint az előző.
Juj! itt a lap alja. Abbahagyom a butaságaimat.
Bocsánatot kérek!
Már itt sem vagyok.
Nagyon köszönöm édesem,
Hogy meggyújtottad mécsesem!
🙂
Hálás szeretettel!
Yoco