Az utcákat járod,
csendben, halkan,
a csodát várod,
várhatod,
láthatod:
tréfát űz veled,
száz nyarad teled
itt leélheted.
csendben…
de ha nem kell az is rendben.
csábít a jó, csábít a szép,
talán nem is hullik szét
hiszen semmi a tét
rádtalál
élet halál
könny és mámor láthatod
a csodát várhatod.
Pedig már itt van. 13
1 hozzászólás
Gondolom, Angyalföld a szűkebb pátriád.
Szépen írsz róla, szépen és "kissé" pesszimistán.
Korodhoz képest eléggé komoly hangulatúak a
verseid. A tehetséged viszont vitathatatlan.
Örülök, hogy olvastalak ismét.