Falevél még nem zizzent az ágakon,
De már csalogatott a márciusi Nap,
Hát felvettem gyorsan a kabátomat,
És magányomat otthagytam az ágyamon.
Nem tudom miért és mit is kerestem,
Arcomra kiült a vidámság, mint régen,
Még gyerekkoromban karácsony éjjel,
Amikor ajándékot kutattam, lestem.
Angyalföld kocsiszín – hívott a tábla –
A megálló néptelen volt, tavaszra várt,
Néhány veréb ugrált a síneken át,
Csak egy ember bóbiskolt villamost várva.
Leültem ott a hajléktalan mellett,
Az ég kékjén megjelent Gertrúd alakja,
S domonkos apácák fátyolos hangja,
Lebbent a széllel ameddig várnom kellett.
Fent tatár paták rúgták a felhőket,
Lent a férfi sorsáról kezdett mesélni,
– Tíz éve már, hogy alig tud megélni –
Jelen és múlt képei ráztak kettőnket.
Így vártunk, hagytuk a perceket múlni,
Majd elindultunk a város szíve felé,
És az angyalok könnye lábunk elé,
Csendesen, bús cseppekben elkezdett hullni.
8 hozzászólás
Csodálatos ez a költemény!
remek a története, szépek a képek…
gratulálok
kedves Adrienn!
Egy mindennapi jelenetröl ilyen szép verset írni, erre egy finom szerető emberi szívre van szüksége, a vers írónak, éa akkor mint most, a vers, szép, és ugyanakkor megható egyszerre. habár amiröl írtál, az számomra teljessen ismeretlen, amit róla tudok, Vámosi János dalábol, Járom az utam, :"De itthon mégis Angyalföldön vagyok, A Váci út és Lehel út között."
Jó volt olvasni, és írója egy jó szívű emberszerető emberre vall.
üdv Toni
Köszönöm András)
Kedves Toni! Köszönöm. A vers nem csupán magáról Angyalföldről szól, noha kétségtelenül jelentős helyet foglal el benne, de azon túlmutat. Ezt a helyet második honalapítónk, IV. Béla ajándékozta a domonkos apácáknak. Nem nevezetességeket akartam bemutatni, hanem inkább kicsit a történelemből, emberi sorsból. Mária országa vagyunk I. István óta, az angyalok versemben más értelemben is szerepet kaptak.
Kedves Adrien!
Versedben összekötöd a mindennapi életet hazánk történelmével. Biztosan jól ismered a helyet, s nagyon szép képekkel ötvözted, benne megmutattad nemes emberi érzéseidet is, gondolok a hajléktalanra, akinek a sorsát meghallgattad. A többi mellett gyönyörű a vers utolsó szakasza, ami nagyon megfogott engem.
Jó ilyen verseket olvasni.
Kedves Kata!
Köszönöm szép soraidat. Kihagyhatatlan volt Angyalföldről írni, kérette magát a téma. Azon kívül pontosan így történt, ahogy igyekeztem megfogalmazni.
Nagyon szép…
A vége szíven ütött…
Gratulálok.
Üdv. Barna.
Kedves Barna! Köszönöm)
Üdv. Adrienn