Angyalköptetés

Halkan szórod a Nap-port a légbe,
fénypernyék ülnek lassan a világra.
Peregnek,
peregnek,
peregnek
az
égből,
s alszol? Hát megpihennek
a sárgalepedős ágyban.
Mert
akárhogy is nézzük:
csak csipa és könny,
ami az álomanyagból
reggelre megmarad,
kitörlöm szemedből,
hátha eltakart,
eltakart valamit,
valamit eltakart.
De nem áltatsz,
fúlva köhögöd fel
a szádba toluló szeretet ízét,
s a keserű nyállal visszanyeled;
nem köpöd ki,
nekik ki nem köpöd!

*
Elkapom a fejem,
de nem őszintétlenségből,
csak elmerengek:
vajon eső lesz a könnyből,
vagy a bőr issza be hamarabb?
Lajtorján jön az ég le,
víz alá bukik a nagy nap,
felborultunk.
Csónakom… egyben evezek,
s elgondolkodom:
Öreg korában
a folyót a meder alakítja?
Az infúzió a bőrt nem szorítja?
A húst a varrat nem tépi?
Jó lenne élni,
jó lenne kicsit még élni.

*
Tanulópénzt fizettünk a sebésznek,
nyugodj meg!- mondta a szív az észnek,
és várta a fül a nyugtató szót,
de a halott nem beszél,
s a doktor nem fogad el reklamációt.
…pedig részben ő ölt.