Én azt hiszem élnek közöttünk angyalok,
Csak néha észre se vesszük ha szemük ránk ragyog,
Ők azok az emberek, kiknek a legfontosabb érzés a szeretet,
Akik önzetlenül adnak és cserébe nem várnak mást,
Csak egy kis törődést, kedves szavakat, odaadást,
Köztünk vannak és a földön élnek,
De mint egy ember ők is szenvednek, remélnek,
S arra, hogy angyalok ők soha nem jönnek rá,
Én ismerek egyet,s remélem boldogság vár rá!!
6 hozzászólás
tyúúú nagyon szép:) de te is egy angyal vagy, jobb ha tudod:)
Angyalok már pedig vannak! Milyen igazad van! Tetszett a gondolatsorod, gratulálok! Szeretettel Andika
Ez nagyon szép vers volt!! Én is ismerek angyalokat.. örülök is nekik és annak is örülök hogy Te is találtál egyet.
Kedves Beya!
Tetszik a versed. És igen, angyalok igenis vannak, én is ismerek párat:) A 3. sorhoz nem találtam rímet (ha csak nem a sor közepén az "emberek"), az utolsó rímpár pedig kicsit eröltetett, de a vers úgy egészében remek lett!
Üdv: Borostyán
Igen Beya én is hiszem , hogy vannak agyalok,
S nekik, s tőlük lesznek szépek a holnapok.
Versed tetszett, gratulálok!
kedves beya,
számomra fenti soraidból hiányzik valami, ami okán azt mondom egy versre: ez költészet. szintén csak számomra, nem állnak össze a rímre végződő sorok – mégha ezzel én lettem is a kommentelők közt a fekete bárány.
üdvözlettel:
c. e.