Anna Ahmatova: Az ítélet

ПРИГОВОР

И упало каменное слово
На мою еще живую грудь.
Ничего, ведь я была готова,
Справлюсь с этим как-нибудь.

У меня сегодня много дела:
Надо память до конца убить,
Надо, чтоб душа окаменела,
Надо снова научиться жить.

А не то… Горячий шелест лета,
Словно праздник за моим окном.
Я давно предчувствовала этот
Светлый день и опустелый дом.

Лето 1939.
_____________________________

AZ ÍTÉLET

És a szó mint sziklakő zuhant le,
Élő mellem szakította be.
Óh, hiszen én készültem már erre,
Megbirkózom valahogy vele.

Nekem ma még sok mindent kell tennem:
Kiirtani emlékeimet,
Kőkeménnyé dermeszteni lelkem,
S újratanulni az életet.

Hisz’ ott kinn… A nyár ziháló hője,
Mintha ünnep lenne, dalolász,
És én régen éreztem előre:
Derűs lesz e nap, – s árva a ház…

1939. nyara
_____________________________