Tavasz fényében szép májusi reggel,
virágzó cseresznyefa ága ölel.
Lehunyt szemmel még édesen álmodón,
forró kávéd kortyolod a teraszon.
Szeretetem küldöm feléd a fénnyel,
színeset virágzó újjáéledéssel.
Pillangó tánca lebben selymeden,
tündököl a fény tiszta lelkeden,
bársony szellő fújja omló hajad,
karcsú testeden vibráló a nap.
Csillogó szemed égszín kéket kap,
arcod ragyog, boldogságban élni akar,
kibomló rózsa illatod pazar .
Isten nekem egy csodát teremtett,
mert Te vagy életem ómegája,
a mama szépséges unokája.
3 hozzászólás
Szépséges versed tele szeretettel Kedves Évi!
Örülhet az unokád, hogy ilyen nagymamája van.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Éva!
Engem is az ragadott meg nagyon, hogy mennyire tele van a versed szeretettel, és szép is
Szeretettel: Mónika
Drága Évike!
Csodálatos szépséges verset írtál, s biztosan azért, mert nagyon szereted az unokádat.
Jó volt olvasni szép soraidat. Felüdített most, e hideg sötét decemberi estén.
Szeretettel olvastam: Kata