Szépen nézek az Annákra,
de nem megyek Annabálba.
ott a jegyár kisebb vagyon,
így az esélyt másra hagyom…
Pedig Anna oly sok van ma,
s ha mindegyik jegyet kapna,
elmennék az Annabálra,
s kacsintgatnék az Annákra.
Ott lenne az Annabálon
énbelőlem tizenhárom,
felkérnék én tizenkettőt,
egyszerre járnánk keringőt.
Kérded, az utolsót mért nem?
Enyelegne inkább vélem!
Bevonulnánk egy szobába,
s fütyülnénk az Annabálra.
2 hozzászólás
…nahát… nagy huncut lehetsz te időnként, mint most is.
Vigadsz, táncolsz, s a vége mégis az, hogy bevonulsz egy szobába,
persze a lánynak nincs ott a mamája, majd fütyülsz az Annabálra!
Jól hangzik ez a vers, tetszett!
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm Kata!
Fő, hogy a vers laza legyen és vidám… egy kicsit ünnepélyes, egy kicsit személyes és hát fiatalos, annabálosan huncut is… Hát ilyenre kerekedett, mert szívből írtam…
Üdvözlettel: alberth