Annette von Droste-Hülshoff:
Wo ist die Hand so zart, daß ohne Irren…
Wo ist die Hand so zart, daß ohne Irren
Sie sondern mag beschränkten Hirnes Wirren,
So fest, daß ohne Zittern sie den Stein
Mag schleudern auf ein arm verkümmert Sein?
Wer wagt es, eitlen Blutes Drang zu messen,
Zu wägen jedes Wort, das unvergessen
In junge Brust die zähen Wurzeln trieb,
Des Vorurteils geheimen Seelendieb?
Du Glücklicher, geboren und gehegt
Im lichten Raum, von frommer Hand gepflegt,
Leg hin die Waagschal, nimmer dir erlaubt!
Laß ruhn den Stein – er trifft dein eignes Haupt!
Eingangsgedicht (Inschrift) aus der Novelle “Die Judenbuche” (1842).
|
Annette von Droste-Hülshoff:
Van-e oly kéz, finom, tévedhetetlen…
Van-e oly kéz, finom, tévedhetetlen,
Mely rendet vág az agyszüleményekben,
Melyet szilárd önbizalom övez,
S így elesett életet megkövez?
Ki tenné vér büszke hevét mérlegre,
Latolgatva minden szót egy életre,
Mely Ifjú testbe vájta gyökerét,
Előítélet titkos mételyét?
Te születéstől szerencse-kegyelt,
Ki fényben élt, kit gondos kéz nevelt,
A mérlegelést hagyd, nem rád hárul!
Ne vesd a követ – saját fődre hull!
A “Die Judenbuche – Zsidó bükk” (1842) c. novella bevezető verse
(fordította: Rauber Ferenc) |
2 hozzászólás
“Te születéstől szerencse-kegyelt,
Ki fényben élt, kit gondos kéz nevelt,
A mérlegelést hagyd, nem rád hárul!
Ne vesd a követ ? saját fődre hull!”
Más az elmélkedés és más a gyakorlat. Aki nem volt drogos, nem tud bizonyságot tenni arról, hogyan szabadult meg annak rabságából, a gazdag se tudja, milyen szegénynek, árvának, nyomorultnak lenni.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!