Annyira vágyom
Hogy nem elég az álom
Valóság kéne
Ami enni kér
S ha mindennek vége, utamon kísér
Annyira vágyom
Hogy szemembe nézzen
Könnyesen becézzen
Ha fáj a magány
Ha égen a csillag kihuny valahány
Annyira vágyom
By VirágBy VirágBy Virág
7 hozzászólás
Csodaszép! Nagyon vártam már tőled egy verset! Megérte várni…
Kedves Virág!
Az utolsó sort feleslegesnek érzem… és az utolsó előttit is kicsit átfaragnám. cseppet zavaros ott a kép. ha közül, akkor nem valahány (ezesetben mindahány). Csak picit kéne még foglalkoznod vele és remek verset írhatnál belőle.
Bólogatok SN-nek, az első vsz. szuper, a másodikat még alakítgatni kéne, hogy igazán felhúzza a verset.
Köszönöm! Munkaidőm végeztével az utolsó percekben írtam, és amint feltettem, nyomban láttam, hogy alakítani kell – s meg is fogom tenni. 🙂
Köszönöm, Theo. Ez igazán megtisztelő.
Valahány vagy mindahány…..te igy irtad, hagyd is igy! Én értem, hogy miért nem mindahány……
Köszönöm! 🙂