Elhagyva elárulva
lelkemig lecsupaszítva
állok itt előtted
Uram
nem védtél nem ápoltál
semmiben nem gyámolítottál
imáimra nem hallgattál
soha
kéréseim nem teljesítetted
bűntelenségem megbüntetted
erényeim semmibe vetted
ártatlanságom beszennyezted
hűségemet bottal verted
ellenségemet segítetted
mindig
kéréseit beváltottad
mindenben támogattad
kegyetlenségét jutalmaztad
hűtlenségét megbocsátottad
minden jóval elhalmoztad
álmait valóra váltottad
lazán
engem nem segítettél
elestem nem emeltél
kétségben elengedtél
az ám
bánatom nem enyhítetted
hogy várod el hogy higgyek neked
innentől nem bízom benned
Atyám!
2023. február
15 hozzászólás
Isten nem a mi birtokunk, nem azért van, hogy azt tegye, amit mi akarunk. A döntéseinkért magunk vagyunk a felelősek. Kérdés, hogy mielőbb belementél ebbe a kapcsolatba megkérdezted-e, hogy mi az Ő akarata? Ha nem, akkor milyen jogon vádolod. Nem korlátozza a döntéseinket, hiszen szabad akaratot adott az embernek. Aki viszont tőle vár tanácsot, az sok mindent nem tesz meg, illetve nem azt teszi, amit később kénytelen megbánni. Az ember onnantól tud bölcsön dönteni, ha elismeri a hibáit, ha a saját útjáért nem másokat tesz felelőssé. A “mások vittek rossz utakra engem” típusú hozzáállás hárítás, magunkat tisztára mossuk és a másikat hibáztatjuk, ha belátom, hogy én is kellettem ahhoz, hogy erre az útra lépjek, akkor könnyebb az elengedés, megbocsátás is. Sőt, eljuthatunk odáig, hogy azt kívánjuk, hogy a másik boldog legyen, mert ha nem, akkor nem őt szeretjük, hanem csupán magunkat. Nehéz belátni a hibáinkat, fájdalommal, szenvedéssel jár, de utána megszabadulunk az önmarcangolástól, a mások és különösen Isten hibáztatásától, aki csak addig kell, amíg irányíthatjuk, amíg teljesíti a vágyainkat.
Természetesen megértem, hogy a “gyász” idején nehéz a tisztánlátás. Lehet, hogy egyszer örülni fogsz annak, hogy így alakult. Nem lettél volna boldog egy olyan ember mellett, aki nem téged szeret.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Kicsit félreértetted, amit írtam köztem és Isten között. Persze, hogy nem kérdeztem meg, egyrészt, mert nem volt semmiféle kapcsolat, amibe belementem volna /több helyen hangsúlyoztam, hogy ez részemről plátói, egyoldalú szerelem volt, és bár meglévő, annak tanújelét adó szeretete mellett éreztem bizonyos másfajta közeledést is a másik fél részéről, vége lett, mielőtt elkezdődhetett volna/, másrészt, mert nem hiszek benne. Ez nem ima vagy anti-ima tartalmilag, csak forma – ugyanúgy, mint az eddigiek, ha észrevetted, nagyon változatos versformákban írok, és most ezt találtam a legmegfelelőbbnek -, amiben a legjobban ki tudtam fejezni, amit érzek. Ha valamihez hasonlítani lehet, akkor annak semmi köze semmiféle valláshoz, ugyanis József Attila Születésnapomra c. verse volt a minta abban, hogy keserű érzésekről hogyan lehet játékos v. legalább is könnyedebb formában írni. Már csak azért is, mert február 8-án születtem, a szülinapom előtti napokban született a vers. /De ha már Istennél tartunk: a katolikus vallás Istenében nem hiszek, de más, transzcendentális erőkben igen, és – bár lehet, nem hiszed el – de a találkozásunk, és egymás iránt felébredt érdeklődésünk, tiszteletünk, szeretetünk – ez mind kölcsönös volt – igen is sorsszerű volt, az égiek akarták, nem én, aminek több tanújelét is tapasztaltam, de itt nem részletezném. Ha lehetne valamihez hasonlítani, a karma v. a dharma lenne a legjobb szó, de ez is félrevezető lenne, mert hinduista és buddhista sem vagyok, bár több tanával rokonszenvezem./
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Őszintén sajnálom, hogy nem értettem meg a művészi kifejezési formád. Én általában szó szerint értelmezem a dolgokat, ha valaki Isten hibáztatja, akkor nem tudok másként gondolkodni, mint amit teljesen jó szándékkal megírtam. Nem katolikus vagyok, hanem református, de az Istenhit szempontjából nincs jelentősége, csak míg az előbbire mindenféle hagyományok és szokások is “ráragadtak”, az utóbbi a tiszta igén alapul. A lényeg az, mindenféle vallási témát félretéve, hogy a saját cselekedeteinkért mi is felelősek vagyunk, persze vannak kényszerítő esetek, nyilván, ha fegyvert fognak valaki fejére, más a helyzet, de itt ugye nem ilyenről volt szó.
Az az igazság, hogy őszinte vagyok, nem mások véleményéhez igazodom, nem azt írom, amit mások gondolnak, csupán a sajátom osztom meg. Bízom abban, hogy azt mindig jó szándékból teszem.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Ez teljesen rendben van, tehetted, hiszen majdnem mindig /néhány kivételtől -ezek általában műfajversek – eltekintve/ a valóságot írom, igazi érzéseimet, őszintén, tehát el lehet hinni. Másrészt pedig nem tudhattad, hívő vagyok-e vagy sem, szoktam-e társalogni Istennel vagy nem, ill. ha társalognék, azt milyen stílusban tenném. Jó szívedhez és jóakaratodhoz nem fér semmi kétség. Amit írtál, jó szándékkal írtad, ezt eddig is tudtam, nincs ezzel semmi baj. Isten /akiben te hiszel/ tartsa meg a jó szokásodat és tenmagadat is erőben, egészségben sokáig!
Legyen konfliktusmentes szép napod!
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Nagy érdeklödéssel olvastam a versedet,Rita hozzászólását
és a feleletet Töled!
“Ez nem ima vagy anti-ima tartalmilag, csak forma ? ugyanúgy, mint az eddigiek, ha észrevetted, nagyon változatos versformákban írok, és most ezt találtam a legmegfelelőbbnek -, amiben a legjobban ki tudtam fejezni, amit érzek.”
Mindig is így értelmeztem eddigi írásaidat!
A legjobbakat!
Seretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Igazán köszönöm az érdeklődésed, a mindenkit megértő és kedves szavaidat, de én sajnos nem vagyok képzett. Ezt többször is megírtam, különösen a verset fordítók művei alatt. Nem tudom, hogy az jó minőségű fordítás, vagy nem, annyit tudok, hogy az adott vers nekem tetszik, engem megérint, vagy épp ellenkezőleg. Szegény Attila is jó párszor próbált rávenni arra, hogy így vagy úgy próbáljam értékelni a művet, de nem tudom, és ha nem tudom, akkor nem csinálok úgy, mint ha tudnám. Ráadásul megmaradt az a talán gyermekinek mondható viszonyulásom, hogy mindent szó szerint veszek. Bízom abban, hogy a hozzászólásaimból lejön, hogy nem ártó szándékkal, hanem a saját lelkiismeretem szerint nyilvánulok meg.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Sailor!
Köszönöm. Eddigi verseimnél is mindig látszott, hogy érted, jól érted verseimet, hozzászólásaid tömörek, precízek és lényeglátóak voltak. Mindig azt emelted ki, értetted ki belőlük, amit mondani szándékoztam. Még egyszer is köszönöm.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona,
Különleges a versed…a teljes reményvesztettséget, kiábrándultságot mutatja be….egy nihilista lélek “anti-imáját” aki a szenvedése utolsó stációjába a minden mellett a hitét is elvesztette.
Súlyos alkotás, feneketlen, őszinte és a maga módján mégis fennkölt…fájdalmasan ünnepélyes.
Művészi!!!!
Minden beszélgetésünk Istennel egy ima, őszintén elmondod neki,hogy miért zárod ki az életedből…..mi vezetett oda,hogy már hinni sem tudsz.
“nem védtél nem ápoltál
semmiben nem gyámolítottál
imáimra nem hallgattál
soha
kéréseim nem teljesítetted
bűntelenségem megbüntetted
erényeim semmibe vetted
ártatlanságom beszennyezted
hűségemet bottal verted
ellenségemet segítetted
mindig”
Az elkeseredett lélek panasza Istenhez soha nem a hitetlenség kifejezője hanem éppen a hité.
Minden ember – legyen az hivő vagy ateista – végső elkeseredésébe Teremtőjéhez fordul és tőle remél segítséget. Te nem kaptad meg ez szülte meg az “Anti-imát”
Az útjai kifürkészhetetlenek és lehet legközelebb hálaimát olvashatunk tőled.
Gyönyörű lett.
Szeretettel gratulálok.
M.
Kedves Napfény!
Örömmel olvastam kedves, értő hozzászólásod Dona verséhez. Sajnos én csak magam tudom adni és nem vagyok képes a dolgok mögé látni. Bár úgy érzem, nincs miért mentegetni magam, a hozzászólásom utolsó mondatát azért ide hozom.
“Természetesen megértem, hogy a ?gyász? idején nehéz a tisztánlátás. Lehet, hogy egyszer örülni fogsz annak, hogy így alakult. Nem lettél volna boldog egy olyan ember mellett, aki nem téged szeret.”
Kankalinnak már több alkalommal is felvetettem, hogy talán nincs itt a helyem, de ő mindig bátorított és biztatott, hogy itt mindenkinek helye van, természetesen a szabályzatban előírtak betartása mellett. A szabályzatban nincs benne, hogy profi írók és költők művei jelenhetnek meg, így jelenleg még maradtam.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
valóban többször megerősítettelek, abban, hogy itt mindenkinek van helye, akit érdekel az irodalom, szeret írni, esetleg fejlődni akar.
Minden tag írhat hozzászólást, kifejtheti véleményét. Szerintem fontosak az ilyen beszélgetések.
A szerzőknek jogukban áll megvédeni műveiket és elmondani, ha valamit másképp gondoltak, de joguk van ahhoz is, hogy ne menjenek bele vitákba. Nem vagyunk egyformák.
Hogy valaki hisz Istenben vagy nem, egyéni döntés, senkire nem lehet ráerőltetni. Mindenki hisz valamiben. Én most abban, hogy a Napvilág élhető irodalmi sziget, ahol neked is van helyed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Napfény!
Igen, jól látod, a nihil szó ideillik, a reményvesztettség, a kiábrándultság, a szenvedés utolsó stációja, a /nem konkrét valláshoz kötött/ hit elvesztése is. Köszönöm, hogy fennköltnek és művészinek látod /mondjuk ebben nem vagyok biztos/, meg azért egy pici játékosság is van benne /a formát illetően/. Utolsó szakasza hozzászólásodnak elgondolkodtató és mély igazságokat tartalmaz, ezt még tovább kell gondolnom, de nagyon köszönöm.
Szeretettel:
Dona
Utóirat:
A kérdőjeleket én nem tettem bele, hanem a program.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita,
Te vagy a napvilág színe-szíve,hogy gondolhatsz ilyesmire,hogy nincs itt a helyed? Mindegyikünk tanul Tőled, minden egyes hozzászólásodból .Ráadásul úgy tudsz értéket közvetíteni,hogy az közérthető, erre nagyon kevesen képesek.
Egy vers mindenkinek mást közvetít….mást olvas ki a sorok mögül…ettől vers…ettől szép…hogy önmagunkat találjuk meg benne.
Én is félreértelmeztem jópár alkotást az elmúlt két hétben…olyan volt a hangulatom,akkor az jutott eszembe róla…nemtudom .Akkor zavart aztán eltelt pár nap és elfelejtettem…nem vagyunk mi emberek egyformák…a sokszinűség a szép. A művészetbe annyi minden belefér , annyi meglátás és ösvény….örülhet az a költő akinek a verseihez hozzászólnak és legalább magyarázni próbálják valahogy. Szerintem ezt Dona is így gondolja.
Az igazságért kértél elnézést a fentiekben a hozzászólóktól. Aki vallásos az védi a hitét….és nagyon kedves volt a hozzászólásod csak kiálltál benne az elveidért.
Rengeteg év kell elteljen ahhoz, hogy rájöjjünk az a jó,ha nem úgy történik minden ahogy mi akarjuk…hanem csak engedjük a Gondviselésnek,hogy vigyázza lépteinket….mindennek oka van ami történik.
Téged csak tanulni és szeretni lehet:) és bár én lennék olyan profi mint TE.
Szeretettel :
M.
Kedves Dona,
ez egy kíméletlenül és kendőzetlenül őszinte, önmarcangoló vers. Olyan “kiszaladás”, amikor az ember tehetetlenségében nem tudja, mit tegyen, tanácstalan, és a kétségbeesés fájdalma ilyen gondolatokhoz vezet. Tökéletesen ábrázolod ezt a lelki vívódást, egy lendületből adod ki magadból. Annyira hatásos, hogy érezni lehet, mintha velem történne – a jelenben – most, amikor olvasom.
A forma jó választás, és a tördeléssel pontosan azt emeled ki, aminek világítani kell, hogy fokozódjon a drámaiság. Azok a különálló szavak összeolvasva még nagyobbat ütnek.
Nem tudom, mennyi ebben az ösztön és a tudatosság, de nem is lényeges, mindenképpen erős versnek tartom.
Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szépen köszönöm értékelésedet, az önmarcangoló, a tehetetlenség, a tanácstalan és a kétségbeesés szavak nagyon ülnek. Az egy lendület is, amit én inkább kiszakadásnak mondanék /a te fogalmadat is elfogadom természetesen/, és megtisztelő számomra, hogy ilyen hatásosnak tartod. A tartalom inkább ösztönös, a forma tudatos volt /biztosan észrevetted a szimmetriát: 3-3-6-6-3-3 sor, ennek megfelelő rímek, a rövid sorok mindig két szótagosak, és a végén a nyomatékosítás miatt rímelnek is egymással, az első és utolsó pedig keret, megszólítás, egymásnak szinonimái/. Örülök, hogy erős versnek tartod, én köszönöm.
Szeretettel:
Dona