Én még rohanok, fegyver a kézben;
A vadászott már csak itt van e megzavart észben.
Sötétté vált az ösvény, mert elkapott egy örvény,
Melyben mindeddig eltakarva tenyésztem.
Tízkor mentem aludni, pedig csak akkor keltem fel;
Hézagjaim teste ma már altatókat nyel.
Még nem született meg bennem a törvény,
De tudom, valamire vadásznom kell!
Antik vadászat
Szerző: AmigoH
2 hozzászólás
Aha: Mert a vadászat törvényt is inspriláhat, helyettesiti a nyugtatókat, különben is aki verset ír, annak a szavakat is használni kell: Rakja össze, aki érteni akarja!
Hogy úgy mondjam fene jól írsz, akárcsak rajzol Picasso !
szeretettel fefo
energikus, férfias.
megyek, olvaslak tovább 🙂