Ne sírj kedves, hisz a nap ragyog.
Vakít a hó, s neked, világít csillagod
A magasból figyel, szárítja könnyedet.
Anya ne sírj!
Hisz ott vagyok most is veled!
Tudod mit anya? Sírj!
Sírj, ha könnyebb a szívednek
Engedd szabadra az érzésed
De ha kisírtad magadból a bánatod,
Mosolyogj kedves! Hisz tudod!
A nap most már ragyog.
Ő benned él, emléke fáj, és örökre elkísér.
Sírj hát, mert nagyon fáj,
Fáj az a kép, mit belül csak te látsz.
Simogatnád de, nem lehet,
Ezért könnyekkel öntözöd emlékedet.
Tudom a szíved hozzá, húz
A fájdalom igen nagy úr!
Egy érzés, mely a lelked mélyén csücsül, és sebez
Barátaid hiába simogatják a lelkedet,
Csak a fájdalmat érzed, s a tátongó sebet.
4 hozzászólás
Szia!
Szép vigasztaló verset írtál anyukádnak, ez biztosan jólesik neki.
Szeretettel: Rozália
Nagyon szép verset írtál Kedves, tele érzéssel, anyukád íránti szeretettel. Nagyon tetszett.
Szia Kedves!
Megindítóan szép verset alkottál!
Gratulálok!
Gyömbér
Szép, kedves vigasztalás,
egyszer talán, odaér az a Nap ragyogás…