Jaj annak, aki árva!
Százszor is jaj, aki árvának
született.
Langy-puha öl óvta-vigyázta,
majd sírva lökte
e tüske-világra.
még nem is eszmélt,
már szerzett sebeket.
Idegen kéz súrolta a testét,
mely ugyan nem ütött,
de nem is ölelt soha.
Minden szava
közönynek ütődött,
berozsdált nappalok
és csikorgó esték
voltak az otthona.
A sorban mindig csak
sokadik volt,
ki nem fontos senkinek.
Azt sem tudták,
hogy álmodik,
s ő sem, ki érti meg.
És mikor húsából-véréből
gyermeke született,
akkor kezdte csak tanulni,
milyen is az a
fájóan gyönyörű
anyai szeretet.
2 hozzászólás
Átéreztem én is versedet, mint árva kedves Kati!
Gyönyörű a befejezése.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, köszönöm. Így, anyák napja környékén mindig elgondolkoztat, hogy mennyivel másabb lehetett volna az életem.
Szeretettel: Kati