a huszonhétezer közül
de
az egész föld
az egész világ
voltál nekünk
az tűnt el veled
ma
anyák napja volt
sírodnál
álltunk
gyermekeiddel
fütyült a szél
a zöldülő fák és nyíló
lila orgonák felett
az égen kósza
fátyol felhők suhantak
a semmibe
május másodika volt
vasárnap
s ránk tort egy
rémület
mi végre élünk s halunk
ha halni kell
ki mondja meg
ki mondja meg
hogy mit jelent
a
hiányod
hogy
reggelre kelve hiába várunk
hogy
soha többé nem látunk
nem hallunk téged
hogy
egyedül maradtunk nélküled
csak csend dübörög
fölöttünk
hogy magunk vagyunk
te nélküled
s nincs feloldozás
csak
könnyek
s szeretni már hiába várunk
és én is hiába várlak
egyszeri voltál
s megismételhetetlen
mint
maga az élet
s hogyan lesz tovább
nem támadsz
fel
nincs varázsszó
se csoda
gyermekeid is hiába mondják
hogy nagyon hiányzol
hogy
szeretnének
s én is
virrasztó hajnali bánat nyílik fel
fölöttem
minden éjszakámon
2 hozzászólás
Nagyon szép verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Szép napot!
Zsuzsa
"hogy magunk vagyunk
te nélküled
s nincs feloldozás
csak
könnyek és bánat
s szeretni már hiába várunk
és én is hiába várlak"
Zsuzsa !köszönöm figyelmed és kedves szavaidat !
István