Már elfelejtettem illatod
Mit illatod? A szagod
Bűz mely beivódott
Lakásunk koszos falaiba
Csak úgy ömlött
Szádból az alkohol
Vedeltél mindig mindenfélét
Magadra zártad világod
Nem törődve kicsinyeiddel
Emlékszem, féltünk tőled
Érzem dühös szorításod
Őrjöngő fenevadként éltél
Fogaiddal marcangoltál
Támadtad három kölyköd
Ütlegelted hűtlen férjed
A lelkednek rothadása
Volt az ő szabadsága
Végzeted nem kerülted
Tisztán hallom átkaid
Senkit sem kerültek
Brutálissá miért váltál?
Haraptál, téptél, szúrtál
Döftél, ütöttél, dobtál
Törtél, zúztál, ordítottál
Sírtál és csak nagyon
Ritkán mosolyogtál
Gyógyszer mely hasztalan
Itallal keverted untalan
Eszméletlenre ittad magad
Apánk tántorogva dadogta
– Gyerekek segítsetek már!
Anyátok a földön fekszik
Látványa máig kísért
Melyért szégyenkeztünk
Nagyobb lányod menekült
Míg fiaddal vonszoltalak
Cipeltük fekete tested
Öntudatlanságod megalázó
Részegséged minket alázó
Szégyenérzeted gyalázó
Felelősségtudatod elittad
Rettegést adtál örökül
Amerre tudtunk rohantunk
Gyáva voltál küzdeni
Április éjjelén álomba
vedelted bánatos lelked
Sosem lehettünk boldogok
Elvetted a gyerekkorunk
Temetőig ittad agyad
Haragom rád szakad.
12 hozzászólás
Mannához
Súlyos élet,
Mely árnyékolja sorsod.
Túl akkor léphetsz,
Ha elengeded ,
Ha megérted, az érthetetlent,
Ha feloldod az átkot!
Az átkot, mivel annak idején benneteket sulytott,
Egy gondolattal,
Sok év fájdalommal,
Átsírt éjszakákkal,
Magánnyal,
A gyásszal…
Sírd el bocsánatod!
Kívánom, hogy egyszer megled a nyugalmad, s az övét is add meg.
Légy kegyes, légy bölcs! A harag, s a gyűlölet ne mérgezze életed tovább!
Szeretettel: Falevél.
Kedves Falevél!
Köszi a vígasztaló soraid. Olyan szépeket tudsz írni. Szerencsére ez a múltam egy keserű szelete.,és már nem érzek haragot,de nagyon nehéz volt feldolgozni egy-egy élethelyzetet. Az egészben az volt a rossz, hogy kiszolgáltatott voltam , mert kicsi voltam még. Utólag csapódott le a hatás-szőrnyű volt. De már jól vagyok, köszi még egyszer:manna
Kedves Manna! az élet néha fájdalmas dolgokat produkál. Egy anya akkor is anya marad ha porig aláz. Nem tudhatod az okát, miért vált ilyenné. A megbocsájtás nemes dolog, főleg ha szülödről van szó. Szomorú és fájdalmas amit irtál. Egyszer talán Te is megérted Őt.Csak akkor már késő.
.
Kedves Anna!
Ezt a versedet is elolvastam. Az én anyám is ivott, de mi intézetben nevelkedtünk. nyolcan testvérek. Írd ki magadból bánatod. s hiszem, hogy megfogsz békélni a sorssal. s ami a legfontosabb, hogy felnőttként már te írányíthatod az életedet. Persze vannak sebek amik nem gyógyulnak be. De te a gyermekedidnek, ha lesznek vagy már vannak, megtudod adni azt a szeretet amit te nem kaptál meg.
Baráti üdvözlettel Panka!
Keves dpanka!
Nagyon jól esnek a vígasztaló soraid. Szerencsére már túl vagyok ezen a nehéz ídőn, ezért is tudtam sorokba szedni és újra szembe nézni a fájdalmas múltam piciny szeletével. Van két lányom, egy17 és 4 éves.imádom őket. Szerencsére én nem iszok, nem dohányzom, nem kávézok-valamiért még jól megvagyok ezek nélkül. Neked is nehéz lehetett az életet. Akkoriban mi is beakartunk menni intézetbe, csak akkor még nem volt olyan jó a családvédelem mint mostanság, és senki sem hitte hogy ezek a gondok fájnak nekünk és tenni kéne valamit. De mindegy, mindannyiunkanak megvan a maga keresztje.Sok jó vers írást kívánok neked:manna
Mint minden versed, ez is szíven ütött.
…megbocsátás, nagyon nehéz – én csak tudom – de eljön
majd az az idő , nálad is.
Ettől a versedtől is elállt a szavam.
Örülök, hogy olvastalak.
Kedves Zsike!
Örülök, hogy olvastad ezt a versem is. Köszi a kommentárt jól estek a soraid. Amikor tavaly megírtam ezt a verset, és megmutattam utána az idén 18 éves lányomnak, sírva fakadt és azt mondta anya ez sokkoló volt számomra. Sajnos van akiknek ki jut az ilyen rosszból. Üdv.:manna
Kedves Anna!
Azt hiszem, a sok rosszért, melyben gyermekkorodban részed volt, Isten két saját gyermekeddel kárpótolt, akik szeretnek, s akiket szerethetsz. A megbocsátás megkönnyíti a múlt fájdalmas emlékeinek feldolgozását, s a jótékony felejtést. Kívánom, hogy a jövőben csupa jó történjen Veled:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Köszönöm a vígasztaló soraidat, és igazad van a gyerekeim azok akik még egyelőre olyannak fogadnak el mint amilyen vagyok., örülök, hogy olvastál:manna
Úgy van, hogy ki kell írni ezeket a kegyetlen fájdalmakat S talán-talán majd az idő… Valaha enyhíti, de biztos, hogy soha sem feledteti. Azért ilyen súlyos bűnöket nem lehet, még az időre hivatkozva sem elfelejteni.
Vígaszod csak az lehet, hogy gyerekeidnek Te megadod a szeretetet, amennyire a Te szomorú sorsod is engedi. Nem könnyi kiemelkedni egy ilyen szörnyű-tátongú mélyből…
Erős vagy. Ez a szerencséd, a másik az, hogy nagyon jól tudod magad kifejezni versekben is. Ezért írjál, csak írjál, s akkor is, ha vannak, akik ezt nem akarják.
Bűnt követnél el, ha abbahagynád!
Szeretettel: Kata
Tragédia amit át kellett élned. Sajnos a gyerekkori traumák- szerintem- kiheverhetetlenek.
Őszintén együtt érzek veled.
kohász
Köszönöm szépen a szavaid. Valóban a tragédiát szinte mindig újra éli az ember( főleg anyák napja közeledtével), de már felnőtten szerencsére kevesebb fájdalommal jár.
Szeretettel: Annamanna