Első pofont az élettől
megkaptam jó korán.
Iskolából hazajövet
nem siettem jöttömet.
Anyám drága, derék asszony
elővette a bőrövet,
"szíjat hasított hátamból",
nem volt benne köszönet.
Később is volt egyéb hibám,
mert nem volt jó az útirány,
szerinte…
Minden egyes alkalommal
"belekevert a levesbe."
Aztán keményedett az ügy,
mogyorófán fakadt rügy,
vágott egy vesszőt belőle,
nadrágom sem védett tőle,
hogy vaskos hurkák maradjanak,
lila sávban ruhám alatt.
Szégyenlettem nagyon magam,
hogy bőröm, nem kifogástalan.
Felnőtt lettem nagyon korán,
el is hittem nagy ostobán,
hogy Anyám nem beteg,
csak az emberek bölcstelenek.
Azt mondják botor módon,
birtokol Ő, megváltozott
gondolkodásmódot.
Gondom volt temérdek,
míg Ő a templomban térdelt,
aztán hirtelen képzetből
késsel esett nekem…
Kényszerből.
Bármennyire naiv voltam
és szív vezérelt agy helyett,
be kellett látnom egyszer,
sajnos szülőm elmebeteg.
Beigazolódott hamarosan,
ez a feltevésem,
önkezével beintett a sorsnak,
nem lehetett ellenvetésem.
Mégis szeretettel emlékezek reája,
mert Ő szült engem erre a világra.
9 hozzászólás
Most már értem, drága Edit, hogy miért írtad úgy versed címét, ahogyan mások nem szokták. Mert másoknak szerencsésebb élet jutott, mint Neked ártatlan gyermek-korodban! Sajnos igaz, hogy nem vagy egyedül már itt a Napvilágnál is nem is egyvalaki, aki hasonló cipőben járt kiskorában…
Azt hiszem, a szerencsésebbek el sem tudják képzelni, hogy anyák képesek (ráadásul épp a leányukat) szíjjal és vesszővel "nevelni". Borzong a hátam, már másodszor is elővettem a zsebkendőm, mert a könnyeim hullottak. Ilyet még olvasni is nagyon nehéz.
El kell felejtened, de azt hiszem, azt nem lehet. Abban biztos vagyok, hogy Te ezt a módszert sohasem utánoznád.
Olyanról hallottam, hogy még az én kiskoromban természetes volt az iskolákban is a fiúkat vesszővel elverni… De az is borzalmas, és nem hiszem, hogy abból a csintalan fiúk is tanultak volna.
Próbálj felejteni, és minden szépet és jót kívánok Neked kárpótlásul, szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, kedves szavaidat. Ez jutott, ebből szükséges gazdálkodnom. Ahogy megírtam könnyebb lett, akár tisztulási folyamatnak is lehetne nevezni.
Szeretettel :Edit
Kedves Edit! Tényleg megdöbbentő sorok, nem könnyű olvasni. De, mint vers: remek! Szeretettel: én
Köszönöm, Bödön….átélni sem volt kellemes…😪❤
Drága Editke!
"Elbeszélve" a dolgok könnyebbá válnak.
Én ezt tapasztaltam, és köszönöm, hogy megosztottad ezt velünk, olvasóiddal.
Szeretettel ölellek:
Ildikó
Ildikó, én is így gondolom….köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Edit
Drága Editke!
Már olvastam, itt is és nem tudok szó nélkül elmenni mellette.
Szerintem ez is tragédia és lám a szíved megbocsát.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica!
Persze, hogy megbocsát, hisz az Anyám volt, nem tudta mit csinál a beteg elme….😪
Ölellek: Edit
Igazad van és emberül leírtad!
r.