Bennem élnek tovább a gének,
hitet is te adsz, ha sokszor félek,
és összekuporodva-bújva vágynak
a sejtek kezed melegére, melyet
amíg élek, soha-soha el nem felejtek.
Hallom a dalt is, ahogy énekelsz,
nyugtatod álmom azon a nyűtt díványon,
ahol még Te is, szinte gyerekfejjel
vártad a reggelt, hogy felkelsz,
és megfőzöd nekem a tejeskávét.
Azóta imádom a cikória illatát.
Szinte orromban érzem,
ha emlékeimben megidézem,
és a gyermekkor újra így talál.
(Hogy hűljön, ma kicsit tovább várnék…)
Őszök dere ráfolyt dús, ében hajadra,
összekuszálódtak a gyönyörű szálak.
Kevésszer hallgattam anyám intő szavadra,
de álmaimban mindig csak kacagva,
kibontott hajjal, hozzám szaladni látlak.
3 hozzászólás
Nagyon szép és megható gondolatok, kedves Barnaby!
Szeretettel:
Ildikó
Életünk története amit írtál, mindannyiunké hasonló, én is úgy hiszem ahogy írtad
…ma kicsit tovább várnék…Csak késő már mindenre ! Szeretettel olvastam BI
Kedves Barna!
Tartalmas és szép szavakkal alkotott az anyák napi versed. Kedves ez a nap, s az anyák megérdemlik, hiszen életük azzal telik, hogy gyermekeiknek gondját viseljék, hogy az életben boldoguljak (bár olvastam olyat is, hogy lelkem is rettegett. Nem lehet szép az élete, akinek csak kellemetlen események jutnak eszébe ilyenkor.
Örömmel és szeretettel olvastam: Kata