Vagyunk Pilátus és ítélkezünk,
vagyunk Jézus
és keresztre feszülünk,
vagyunk
mennybe vágyó
pokolba járó senkik,
vagyunk valakik név nélkül,
teszünk-veszünk értelmetlenül.
Voltunk
vendégek az édenkertben,
tolvajok, férges almát loptunk,
ma áldozunk érte az oltáron.
Két kézzel hányjuk a keresztet,
tenyérrel merítjük a szenteltvizet,
a tömjén füstje orrunkat facsarja,
könnyeket sírunk hazudva.
Leszünk majd földi Istenek,
férgei egy nagy semminek,
leszünk a volt, de soha a ma,
leszünk anyánk halott álma.