Anyaság

Kikandikál a talpad, te gyermek!
Hogy meg ne fázz, jól betakarlak.
Fertály óra csak, míg reánk virrad,
a holnap addig még szendereg.

Tengerek ringassanak álmodban,
a tudattalan majd elrepít,
mászd meg az Altáj Arany-hegyeit –
én veled utazom, kisfiam.

Forró sivatagokon kelünk át,
és bejárunk apró falvakat.
Képzeletünk ravasz ördöglakat,
s lám, vitorlások az éjszakák.

Napjaink vásznát feszíti a szél,
homlokunk mögött a Nap ragyog.
Én szakadatlanul veled vagyok,
s maradok úgy is, ha küldenél.