kezében kanna,
a sok magocska inna
már,
a Hold kicsi csücske
világít arra,
akinek szíve nyitva
áll.
Mert minden
alkonyatkor kitárja,
kertjébe illegve-billegve
siet,
apró kis magnak,
palántácskáknak
csendes mosollyal ad
vizet.
A Hold csak nézi
boldogan, féltőn
az életet adó, ráncos
kezet,
szereti ezt az
aprócska nénit,
ki virágaival majd együtt
nevet.
8 hozzászólás
Kedves Gyömbér!
csodaszép verset irtál azokrol a sok-sok kicsi anyókákrol, akik számunkra olyan széppé teszik, a kis falujainkat. Ök azok akik, még késő este is, de már kora reggel locsolgatnak. És ez egy olyan szép vonás egy emberben, aki az ilyen banális, egyszerő mindennapi dologrol, egy ilyen szép verset tud irni. Nekem nagyon tettszik, lehet azért is mert sok régi emlékkel köt össze.
Ő, az anyóka, biztossan nem szegény, mert mint Wass Albert irta:
"Szegények azok, aki nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a levegőnek, a virágoknak, az ételnek."
üdv. Toni
Toni, köszönöm kedves hozzászólásod! Üdv: Gyömbér
Szia!
Nagyon kedves kép, szinte látom magam előtt.
Szeretettel: Rozália
Mennyi béke, nyugalom, kedvesség, báj van ebben a versben! Mennyi régi, kedves emléket, hangulatot felidéz! Pár percre otthon voltam a kertünkben… Külön tetszett, ahogyan a Holdat is bevontad a leírásba. Nagyon-nagyon szép vers, Gyömbér, gratulálok! Köszönöm, hogy olvashattam. (El is mentettem…)
Üdv: Sanyi
Varázslatos mese – ismét a képzeleten innen, mégis a valóságon túl!
Gratulálok! Ahogy ezt Tőled megszokhattuk…
Helló!
Nagyon édes vers… de ahogy a hozzászólásokat olvastam, azt hiszem, ők már mindent elmondtak. 🙂 Jó volt olvasni a versed. 🙂
Kk
A Hold úgy szereti ezt az anyókát, mint mi a Te verseidet 🙂
Hanga
Igazán örülök, hogy tetszett!
Üdv: Gyömbér